Tóth Norbert és Ivan Dudics nem távozott a ZTE-től. Az öltözői légkör azóta nyugodt, és ha az előző bajnoki utolsó percében Sebők Vilmos (aki amúgy szintúgy távozója volt a zalai csapatnak) egy szerencsés góllal nem egyenlít Diósgyőrben, akkor a ZTE a három meccsén szerzett kilenc pontjával várta volna a DVSC elleni rangadót.
Az edzőnek aligha tetszett, hogy a mérkőzés elején a Loki tetszett aktívabbnak.
Amikor a debreceni Máté Péter megrúgta Waltner Róbertet, felugrott és széles mozdulatokkal, mégis düh nélkül közölte a bíróval, hogy szerinte egy sárga lapot megér az eset – megért. Az első félórában többnyire a helyén maradt, utána viszont egyre többször kommentált a tűréshatáron, az edzői zónán belül egyegy lövést, bírói ítéletet vagy védekezési hibát. Roger Meyé egy felvágása után is mérgesen magyarázott a kispad mellett mindaddig, amíg a beívelésből Sorin Botis be nem fejelte a ZTE vezető gólját. Akkor két kezét emelve nagyot ugrott a magasba, ám amíg a mellette lévők kilógtak a zónából, ő gondosan ügyelt arra, hogy csakis a vonalig zökkenjen
– hiába, a német precizitás... Ahogy csapata, úgy Szlavko Petrovics is egyre jobban belelendült. Immár nem az jelentette az izgalmat, hogy a két tábor bátrabb tagjai szorgalmasan rázzák a kerítést, vége lett az álmosító játéknak, és néhány percre futballozni kezdtek az együttesek. Egy nagy hazai helyzet után jött is Dombi Tibor egyenlítő gólja, no meg a zalai szakvezető csalódott megjegyzése. Láttuk rajta: ott, abban a pillanatban nem a ZTE-stadionban, hanem inkább valahol a zalai dombokon lenne. Hiszen lételeme a kirándulás, feleségével bejárta már az egész Dunántúlt (s ha már a magánéletnél tartunk: meglepő, de albérletét saját maga fizeti, a központban egy háromszobás lakást tart fenn; extrákra nem tart igényt, a ZTE Rt. elnöke, Nagy Ferenc szerint Magyarországon legalább öt edző jobban keres nála...).
A precizitást, a rendet, a nyugalmat kedvelő Szlavko Petrovics meglehetősen feldúlva szemlélhette a második félidőt. Hiszen nem volt elég az egyenlítés, a Loki még jobban is játszott csapatánál, ráadásul a maga javára fordította a mérkőzést. Czvitkovics Péter gólját már a kispadon ülve szomorkodta végig, és bár Roguy Meyé ziccerénél még ugrott egy nagyot, az égbe lőtt labda láttán csak a fejét foghatta. Csapata nem játszott igazán jól (a második félidőben rosszul futballozott...), s ezzel a vereséggel nagyon messze került az élcsoporttól – Petrovicsnak innen megdicsőülés lenne dobogóra vezetnie a Zalaegerszeget.
Vagy tán több is: valódi csoda.
