„Én sem vagyok a régi”

Maga alatt volt. Csapata odahaza bukott el a Vasas ellen, hiszen a Kőér utcai 5–6 egyben azt jelentette, hogy a férfi vízilabda Euroliga C-csoportjából az angyalföldiek és a horvát Jug Dubrovnik jutott a legjobb nyolc együttes közé. Kovács István arca mindent elárult, végtelenül szomorúan nézett maga elé, de mintegy másfél órával a kimerítő mérkőzés befejezése után, szokásához híven, készségesen nyilatkozott.

Önön kívül talán nem találnánk szakvezetőt, aki ne élt volna egyik vezetőtársa felajánlásával a beszélgetés kezdete előtt, nevezetesen, hogy csukjuk be az ajtót…

Nem fogunk hadititkokról beszélgetni. Sohasem zárkóztam be a győzelmek idején sem, és egy elvesztett meccs sem változtatja meg a szokásaimat.

Ezzel a vereséggel biztossá vált, hogy sorrendben harmadszor sem sikerül teljesíteni a célt, azaz a négyes döntőbe jutást az Euroligában. Hogy éli meg?

A sorsolás pillanatában tudtuk, ebben a csoportban három jó csapat közül egynek búcsúznia kell. Ennek ellenére roppant csalódott vagyok, hiszen nem fordulhat elő, hogy kimagasló játékosegyéniségek kétszer lőjenek kapura egy meccsen, vagy tizennégy emberelőnyből mindössze négyet váltsanak gólra. Nincs mese, a kulcsjátékosoknak sokkal többet kell magukra vállalniuk!

Ugyancsak sporttörténeti tény: 2001 óta először fordult elő, hogy a Domino a legjobb tizenhat közül nem jutott tovább az Euroligában.

Sürgősen el kell gondolkodnunk a hogyan továbbról. Nekem és a játékosoknak is. Én már tizedik éve vagyok itt edző… A játékosokat is csábítják a vetélytársak, bel- és külföldről is. Ez óhatatlanul elcsavarja a fejeket. Ráadásul az évek előrehaladtával csak idősebbek leszünk, a kiélezett szituációkat esetleg már nem tudjuk úgy kezelni, mint korábban. Ez is oka lehet, hogy olykor-olykor elbukunk.

A klub és a főszponzor közötti megállapodást is meg kellene lassan újítani.

Tudom, erről rengeteg találgatás lát napvilágot. Szerencsére nem az én kompetenciám ennek az eldöntése. Azt azonban kizárom, hogy egy ilyen sikereket magáénak tudó támogató és a klub közötti kapcsolat egyszerűen megszakadjon.

Nem akarom „túldicsérni”, de eléggé megviselt állapotban van. Tudom, hogy megrögzött antialkoholista, de ilyen helyzetekben nem segítene önnek egykét pohár bor?

Már én sem vagyok a régi… Az állandó győzelmi kényszerhez hozzátartozik a feszültség oldása is. Még az is lehet, ilyenkor otthon kinyitok majd egy üveget.