Végre egy trükkös csatár

Mateja Kezsman, Szavo Milosevics és Nenad Kovacsevics.

Három név, három szerb klasszis, akik miatt Petar Divics nem lett sokszoros válogatott. A Vasas új csatára így is kétszer magára húzhatta hazája címeres mezét, ám többször nem sikerült a legjobbak közé kerülnie. Pedig képességei alapján jóval nagyobb karriert is befuthatott volna. Néhány magyarországi meccse után pontosan látszik rajta: remekül bánik a labdával, helyzetfelismerése több mint kiváló, a kapura életveszélyes, s meccsenként legalább két-három gólt ígérő passzal ajándékozza meg társait. Nagy kérdés, mennyire sikerül állandósítania formáját. Ha tavaszszal végig megközelítően úgy játszik, mint hétfő este tette az Illovszky Rudolf Stadionban a REAC ellen (2–1), a szezon egyik legjobb csatára lehet. Persze aki néhány éve szerb gólkirályi címmel büszkélkedhetett, nem lehet tucatjátékos.

„Pályafutásom során talán a legjobb csapat az OFK Beograd volt, amelynek színeiben kétezerkettőben gólkirályi címet szereztem – mondta Petar Divics. – Remek szezon volt, huszonhétszer vettem be az ellenfelek hálóját, és rengeteg gólpasszt adtam társaimnak. Ott futballoztam együtt Nenad Pavicseviccsel, aki most is csapattársam a Vasasban. Tulajdonképpen az ő ajánlására kerültem Magyarországra. Sokan kérdezték tőlem, miért nem futottam be gazdagabb karriert, miért csupán kétszer szerepelhettem Szerbia válogatottjában. Azért, mert rengeteg jó csatárunk van – Mateja Kezsmantól kezdve Szavo Milosevicsig –, így nem volt egyszerű bekerülni a nemzeti csapatba.”

A támadó Belgrádból Berlinbe szerződött, az Union csapatához, ezzel otthon gyakorlatilag el is felejtették. Az elmúlt években Bahreinben is futballozott, majd vissza kellett szerződnie hazája egyik kiscsapatába, a Dinamo Pancsevóba, hogy újra bekerüljön az európai labdarúgás vérkeringésébe. Petar Divics két évre eltűnt a világ szeme elől, de az már kiderült róla, olyan futballista, aki a magyar pályákon ritkán látható megoldásokra képes. A REAC elleni meccsen a védők szorításában úgy tette maga elé sarokkal a labdát, hogy a következő mozdulatával már a kapu bal oldalába lőhette.

„Pályafutásom során rengeteg hasonló találatot szereztem – mondta Petar Divics. – Rúgtam már védhetetlen gólt kapásból, dropból vagy éppen így, leheletfinom bokamozdulat után, mint a REAC-nak. Bevallom, titkon reméltem, hogy első hazai mecscsünkön a kapuba találok, és nagyon boldog voltam, hogy sikerült. Az pedig feldob, hogy már kórusban kiabálják a nevemet a szurkolók. Amikor a Vasashoz kerültem, utánanéztem a klub történelmének, és láttam, hogy a hatvanas években európai nagycsapatnak számított – de már harminc éve nem nyert bajnoki címet. Azt mondom, az idén kupagyőzelemmel kárpótolhatjuk a régóta sikerre vágyó híveket. Csapattársaim között van néhány remek játékos, Lázok János például kiváló futballista. Edzőnktől, Mészöly Gézától rengeteg figyelmet kapok, ami nagyon fontos számomra. A magyar bajnokság fekszik nekem, meccsről meccsre szeretném gólokkal meghálálni a szeretetet, amellyel Angyalföldön fogadtak.”