Játék helyett csak erőlködnek

Egyre kevesebb a jó belső védő a magyar profi futballban.

A klubok próbálkoznak becsülettel: van, ahol kiöregedőfélben lévő hátvédeket vetnek be, van, ahol a középpályáról hátrairányított futballistákat képeznek át, sok helyen pedig légiósokat szerződtetnek erre a posztra.

Hiánycikk lett a középső védő a magyar futballban.

Hogy miért mondjuk ezt?

Íme, a legfrissebb adat: a hét végi fordulóban pályára lépő huszonnyolc belső védő átlagban 5.1-es osztályzatra volt képes. Azaz ismét bebizonyosodott, rengeteget hibáznak a középső védők.

A diósgyőri Sebők Vilmos szombati játékát például így jellemezte a helyszínről tudósító kollégánk: „…olyan rés tátongott a diósgyőri védelem közepén, hogy ott nemcsak egy csatár, egy tank is átfért volna.”

A Tatabánya nyíregyházi fellépésén a két csapatban pályára lépő négy belső védő mintha összebeszélt volna, kivétel nélkül kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Vámosi Csaba óriási helyezkedési hibái mellett tizenegyest érően szabálytalankodott, Dienes András ma már inkább csak megyei szintű labdarúgóhoz hasonlít (pici sörhas, csuklós buszhoz hasonló fordulékonyság, az más kérdés, hogy rúgótechnikája még így is kimagaslik a mezőnyből), nyíregyházi oldalon Cséke György néha furcsa mozdulatokkal tisztázott, Bagoly Gábor pedig inkább fejes gólja, mintsem védőmunkája miatt dicsérhető. Pedig a két belső védő közötti összhang rendkívül fontos lenne.

Juhár Tamás, az Újpest nemrégiben szerződtetett játékosa legutóbb a ZTE elleni 4–1-es vereség után gondolkodhatott el azon, vajon érdemes volt-e hazatérnie Magyarországra. Még akkor is, ha edzője, Urbányi István szerint a zalaegerszegi vereséget hiba lenne kizárólag az ő nyakába varrni.

„Elismerem, a Zalaegerszeg elleni meccsen Juhár Tamás nem játszott jól, akadtak problémái a gyors csatárokkal, de azon a találkozón sokkal inkább egyéni hibák miatt kaptunk ki, mintsem a belső védekezésünk miatt – mondta Urbányi István, aki most a bajnok DVSC-TEVA elleni Ligakupa-negyeddöntőre készíti fel játékosait. – Tudtam, hogy a középső védekezés az egyik leggyengébb pontja a csapatnak, ezért szerződtettük a rutinos Juhár Tamást az átigazolási időszak lejárta előtt. Kiegészítő embernek jött Újpestre, és ezt közöltem is vele a szerződés aláírása előtt.”

A belső védőket tekintve a REAC különleges helyzetben van, Aczél Zoltán ugyanis két korábbi középpályással, Kapcsos Vincével és Cseri Gergővel próbálja meg betömködni hátul a lyukakat.

„Amikor két évvel ezelőtt Rákospalotára jöttem, azzal kellett szembesülnöm, hogy egyszerűen nincs középső védő a csapatban – emlékezett vissza Aczél Zoltán. – Kényszerből nyúltam a két játékoshoz, és el kell ismernem, még mostanában is rengeteget foglalkozom velük külön, a mágneses tábla mellett és a pályán is sokat gyakoroljuk a speciális feladatokat. Ma már remek teljesítményre is képesek hátul, ennek ellenére látszik, nem ez a »tanult« posztjuk.”

Ez az – a képzés! Egy arra specializálódott szakember már a gyerek futballisták esetében látja, ki lesz alkalmas a védőposztra: lehet magas, jó ütemérzékű, robbanékony, fáradhatatlan. S amíg külföldön az évek alatt remekül felépítenek egyegy ilyen játékost, nálunk elmaradt ez a fajta képzés.

Ebből a szempontból a szerdai Ligakupa-forduló is tartogat meglepetéseket: a paksi Kriston Attila például 33 évesen mutatkozik be a középhátvéd pozíciójában.

Nem véletlenül mondjuk, érdemes a belső védőkre odafigyelni.