A végén dörgött az ágyú

Miután a tavalyi, Celtic elleni nyolcaddöntőt a párharc egyetlen gólját szerző Kaká döntötte el (a milánói visszavágó hoszszabbításában), úgy gondoltuk, érdemes lesz ezúttal külön figyelmet fordítani a világ legjobb labdarúgójára. Többek között azért, mert a 25 esztendős brazil térdsérüléséből felépülve várta a kedd esti találkozót az Arsenal ellen.

Meglepő módon először nem támadott, hanem éppen egy londoni attakot akadályozott meg jó ütemű becsúszással, majd a 6. percben a rá jellemző mozgással megindult az Arsenal kapuja felé, csakhogy Fabregas megállította az expresszt.

Kaká eleinte a bal oldalon kereste az üres területeket, rendre meg is találta, jóllehet az első helyzet nem előtte, hanem honfitársa, Pato előtt adódott, ám látványos szólója végén a kapu fölé lőtte a labdát. A 18. percben aztán egy emberként hördült fel a San Siro népe: Kaká a Milan térfelén átvette a labdát, felnézett, majd gazellaként előretört a bal oldalon (a labdával is gyorsabb vetélytársainál...), mintaszerű passzal kínálta meg Patót, ő azonban elügyetlenkedte az ezen a szinten ziccernek számító helyzetet. Kisvártatva Kaká maga próbálkozott lövéssel, a mellel átvett labdát megtolta, majd laposan a rövid sarok mellé lőtte. Nagyjából eddig tartott a milánói fölény.

A játékrész hátralévő részében ugyanis egyértelműen az Arsenal dominált, amely akár tizenegyest is kaphatott volna a Hlebbel szemben elkövetett buktatásért (Nesta volt a vétkes) – Plautz sporttárs azonban sárga lapot adott a fehérorosznak műesésért.

Pedig nem volt az.

Egy szemvillanással később Fabregas a lécet trafálta telibe, a párharc során már másodszor mentette meg a keret az olasz együttest... A vendégek fölényére jellemző, hogy a félidő hajrájában hét percen keresztül nem találkozott a labdával Kaká, és csapattársai sem sűrűn.

A második játékrész elején két gólt is szerezhetett volna az Arsenal, és egy minden bizonynyal meg is született volna, ha nem Senderos (közelről Kalac ölébe emelt), illetve Pirlo hajmeresztő hibáját követően Eboué (túl nagy gólt akart lőni) kerül kecsegtető helyzetbe. Feltűnő volt a Milan bizonytalankodása, ötlettelensége, no meg az, hogy Kaká már nem kocogott annyit labda nélkül. Nincs orvosi diplománk, de láthatóan nem teljesen egészséges még az Aranylabda boldog tulajdonosa. De azért a 63. percben bemutatott rövid cselsorozatát követően célba vette a jobb alsó sarkot, ám a rettegett jobb láb ezúttal sem hozta meg az áttörést.

Ekkor már érezni lehetett, hogy egyik csapat sem akar túl nagy kockázatot vállalni, ami érthető is. A 75. percben a csereként pályára lépő Walcott okozott galibát a BLcímvédő kapuja előtt, ám a londoniak ezt a helyzetet is elpuskázták, majd a túloldalon Pato dicsőülhetett volna meg, ha nem csavarja a kapu mellé a labdát. Kaká sárga lapja pedig ékes bizonyítéka volt annak, hogy a végjátékban már nem csupán a lábakra nehezedett óriási teher.

Fabregas azonban elbírta a terhet: a 84. percben jó 25 méterről kilőtte a későn eszmélő Kalac kapujának jobb alsó sarkát. Sőt, a legvégére is maradt még egy ágyúgolyó: a jobb oldalon megiramodó Walcott az alapvonal közeléből középre passzolt, a kapu elé berobbanó Adebayor pedig közvetlen közelről a hálóba továbbította a labdát.

Az Arsenal ezzel bejutott a legjobb nyolc közé, avagy a Milan sem tudja megvédeni címét a Bajnokok Ligájában. Ahogyan a 14 korábbi győztesnek sem sikerült ez a bravúr.