Hatesélyes lett a bajnokság!

valamennyiükre jellemző kétarcúság következménye. A négyesből egyetlen alakulat sem mondhatja magát hibátlannak, az MTK egy pontjánál a Honvéd csak a mindenkinek járó soproni bónuszok miatt tud többet felmutatni, a DVSC-TEVA és a télen másfél kezdőcsapatnyi játékos talpára útilaput kötő, helyükre jobbára újakat igazoló Újpest egy győzelem mellett egy vereséget könyvelhet el.

Ha bármiben is összevethető az éppen futó magyar és holland bajnokság, akkor az néhány – az idény elején szakmai stábjuk által is legfeljebb a középmezőny elejére várt – egylet, a Győr, a ZTE és a bajnoki címre csak kevéssé esélyes Kaposvár a németalföldi Heerenveenéhez, Bredáéhoz, Twentééhez mérhető surranópályás előretörése. A kontinens ligáinak sorában mindamellett abban egyedülálló a magyar, hogy a Kárpátmedencei elit bajnokaspiráns tagjai egyszerre tévesztettek lépést.

Legkevésbé az utánpótláskorú tehetségek között országos gyűjtőmunkát végző, a Sándor Károly Akadémián tovább pallérozódó tizenéveseire építő MTK megtorpanása számít meglepetésnek: az egyéni képzést és a profitorientált játékospolitikát az eredményesség elé helyező kék-fehérek botladozása megmagyarázhatatlan „hagyomány” a tavaszi újrakezdéskor. A negatív széria megtörését nyilván nem könnyítette meg a góllövőlistát 11 találattal vezető, a futást gyakran imitáló játékosok között hiperaktívnak tetsző Urbán Gábor időleges kiválása – mindamellett egyetlen ember hiányára nehezen fogható a talán legfiatalabb átlagéletkorú, az átigazolási szezonban szokás szerint passzív magyar csapat szerény szezonkezdete.

Újpesten ezzel ellentétben a klub piaci lehetőségeinek, a tulajdonosok pénztárcáinak kevéssé mértéktartó és körültekintő kihasználása állhat a látványt és a folyamatos játékot egyelőre nélkülöző produkció hátterében. Más lapra tartozik, hogy a képzés egységesítése és ellenőrzése esetén több érkező egyidejű csapatba építése sem jelenthetne megoldhatatlan feladatot.

A februárra Dzsudzsák Balázs és Ibrahima Sidibe eladásával támadófronton meggyengülő DVSC-TEVA-nak évek óta gondot jelentenek – a sajátságos tulajdonosi gondolkodás miatt – a védekezést önvédelemből mindenek fölé helyező edzők csapatai elleni összecsapások. A DVTK-val szemben döcögve lendületet vevő címvédőnek a nem kifejezetten bekkelő, a hátsó stabilitásra azonban végig ügyelő ETO-ba gyenge helyzetkihasználása miatt tört bele a bicskája, a 3–1-re nyerő győriek (a ZTE-vel együtt) ugyanakkor tavaszi második sikerükkel nem csupán átszabták a tabellát, de a nemzetközi kupaindulást érő első és második pozícióért folyó versenybe is beszálltak.

Ami a Honvédot illeti: a felkészülési időszakban majd minden mérkőzését megnyerő kispestiek felett egyetlen találkozó alapján (Honvéd–REAC 1–1, a Sopron ellen pedig játék nélkül szerzett három pontot az MK-győztes) akkor is felelőtlenség lenne pálcát törni, ha az „előadás” a klubtulajdonosnál is kiverte a biztosítékot, aki blogjában fakadt ki a látottak miatt.

Egyszer mindenki hibázhat.

Mellesleg volt időnk hozzászokni a sok(k)hoz is.