Bunyós bravúrok

Sokan hajlamosak legyinteni, hogy ez „csak” olimpiai kvalifikációs torna, ám a jelenlévők idegállapota a bizonyság arra, mekkora a tét a rosetói selejtezőn. Mihelyt ledudálták a Varga Miklós–Georgian Popescu könynyűsúlyú csatát, a mérkőzést végigtomboló Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség elnöke az izgalomtól halottsápadt lett, s ki kellett mennie a levegőre sétálni egyet, hogy valamelyest rendbe hozza magát.

Pedig látszólag sima mérkőzések voltak – de csak látszólag. Kalucza Norbert, a torna nagy felfedezettje például a második menet elején 8:9-ről fordított 14:9-re egy káprázatos sorozattal, majd a harmadik végén is csodát kellett tennie, hogy a 16:18-ból pillanatok alatt 20:18 legyen. A negyedik felvonás végén már parádézott a debreceni srác, amikor megszólalt a duda, idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány magasba emelte karjait, Kalucza pedig csókokat szórt az őrjöngő magyar tábornak.

„Le a kalappal Norbi előtt, egy bolgár, egy örmény és egy német bokszolót vert meg, egyik keményebb fickó volt, mint a másik” – dicsérte az első rosetói

magyar kvótást Szántó Imre, a válogatott egyik edzője.

Az elsőt néhány perccel később követte a második! Pedig nem úgy indult, hogy Varga Miklós 22 pont különbséggel intézi el a sziklakemény Popescut. Az első percet úgy „elnyomták” a pontozók, ahogy a nagykönyvben meg van írva, 6:1-re ment a román, szerencse, hogy Varga erről mit sem tudott. Csöppet sem zökkent ki a megszokott kerékvágásból, a szünetben már csak 6:7 volt az állás, amit pedig a második felvonásban produkált a Harangi SE klasszisa, arra nehéz jelzőket találni. Laposra verte ellenfelét, aki azonban szó szerint „átment” az ütéseken, hiába kapott több tucatnyi tiszta pofont, mindvégig benne volt a meccsben a fordulat veszélye. A vége 34:12 lett, első pillantásra döntőnek látszó fölény, Varga vallomása azonban sokatmondó:

„Borzasztó erős volt a román, a negyedikben meg is fogott egy testre mért ütéssel, egyszerűen nem volt hajlandó feladni. Ettől függetlenül, úgy érzem, sikerült megvalósítanom a taktikát.”

Erre Balzsay mester is rábólintott, Káté Gyula pedig már be is lépett a szorítóba a harmadik rosetói magyar kvótáért. S következett is a harmadik, menetrendszerűen, akár a zürichi gyors. Az MTK vb-bronzérmese végig irányított az ugrasztásra spekuláló litván ellen, csakhogy Káté ugyanígy gondolkodott, s a nagy szellemi csatából ő került ki győztesen. A 18:10-es végeredmény hűen fejezi ki a meccs képét.

„Végre van egy kispesti kvótánk is” – sóhajtott fel Káté földije, Szántó „Öcsi” bácsi.

„Nem volt szabad fejetlenül támadnom, tudtuk, hogy ravasz a litván, de emberére akadt bennem. Csúnya mérkőzés volt, de meglehet, ha a szépségre adok, most nem lennék olimpiai résztvevő” – értékelt a magyar csapat legrutinosabb tagja.

Mindenesetre három rosetói magyar kvóta után bátran kijelenthettük: jobban nem is sikerülhetett volna a formaidőzítés.

„Ebben az elvégzett kemény munkán kívül benne van a Testnevelési Egyetem szakembereinek segítsége és a tatai edzőtábor által teremtett tökéletes feltételrendszer is” – magyarázta roppant szerényen Balzsay kapitány.

Szili István is mindent megtett a győzelemért, de nem volt sok esélye a hosszabb karú angol James de Gale ellen. A kőszegi középsúlyú nem bokszolt elég agresszíven, a „bokszolgatásban” pedig jobb volt a szigetországi. Szilinek szombaton van még egy dobása, ha megveri az örmény Hakobjant, ő lesz az ötödik pekingi kvótásunk – mivel Szellő Imre (81 kg) már a chicagói vb-n kvalifikálta magát.