A fehérgalléros brit elit

Komédiának indult, de tragédia is lehet belőle: Thaksin Shinawatra 17 hónapos önkéntes száműzetés után visszatért hazájába, első mozdulatával megcsókolta az anyaföldet, majd kis túlzással egyből azt vizsgálhatta, milyen érzés, amikor bilincs van a kezén. Merthogy a helyi rendőrség nem felejtett, és azonnal foganatosította az ellene sikkasztás és korrupció miatt érvényben lévő letartóztatási parancsot. Az egykori miniszterelnökre, illetve feleségére, Pojamanra 13 éves börtönbüntetést kért az ügyész, a tárgyalásokat március 12-én kezdik.

A hír eddig nyugodtan lehetne egy politikai lap egyik eldugott anyaga is (bukott miniszterelnökre, hacsak nem volt diktátor is az illető, néhány év múltán ki emlékszik?), de ha hozzátesszük, hogy a főszereplő egyben a Manchester City tulajdonosa is, mindjárt összetettebb a kép. Ilyenkor már érdemes elgondolkozni a Voetbal International holland szaklap által felvetett kérdésen: mi történik, ha valaki megunja a játékszerét (értsd: az általa vett futballcsapatot), és eldobja? Ha nem is teljesen jó a példa, de lehet, hogy Shinawatrának el kell dobnia, hiszen a börtönből nem könnyű irányítani a klubot. Ez még akkor is igaz, ha mindenki azt mondja, csak múltbeli ügyei tisztázása miatt utazott haza, és hamarosan viszszatérhet Nagy-Britanniába. Csakhogy 800 millió fontos (csaknem 1.6 milliárd dolláros) számláját már hónapokkal ezelőtt „befagyasztották”, és csupán különböző homályos csatornákon keresztül tudta működtetni a klubot. Ha pedig most a mozgásterét is korlátozzák, értelmét vesztheti a 2007ben a Manchesterért kifizetett 81.6 millió fontja.

Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy az elmúlt években az angol klubokban külföldi magánszemélyként tulajdonjogot szerző mágnások közül kinek milyen az előélete. Nyilván a vizsgálat nem lehet teljes, hiszen befolyásos emberek esetében nehezebben nyílik ki egyegy bűnügyi dosszié, de azért jelzésértékű, hogy csak az Aston Villát gardírozó Randy Lernernél nem bukkantunk égbekiáltó ügyek nyomaira. Ilyenkor azért el lehet gondolkozni azon, az már említett holland lap miért nevezte pénzmosodának az angol Premier League-et.

Roman Abramovics furcsa meggazdagodása például máig rejtély. A nyolcvanas évek második felében, Mihail Gorbacsov regnálása idején kezdte meg ténykedését, majd 1992 és 1995 között öt céget is alapított olaj-, illetve gázügyletek intézésére. A csúcsot viszont a legnagyobb olajipari cég, a Szibnyeft megszerzése jelentette, százmillió dollárért. Hogy a piaci ár ennek legalább másfélszerese volt, csak utóbb tűnt fel az érintetteknek. A vizsgálatok későn történtek, Abramovicsra semmit sem sikerült rábizonyítani. Egykori honfitársa, Alexandre Gaydamak viszont még nála is ártatlanabb, legalábbis papíron. Merthogy a papa, Arkagyij Gajdamak (az izraeli Beitar Jerusalem tulajdonosa) a homályos brókerüzletek mellett a fegyverkereskedelemben is érintve volt. „Az apám üzlete az apámé, az enyém meg az egyém” – mondta erre a fiatalabb Gaydamak. (A nevek eltérő írásmódja a különböző állampolgárságban keresendő.)

És akkor jöjjenek a többiek: a korábban a West Ham megvásárlásánál az előtérben lévő Eggert Magnusson kezéből szinte mindent kivevő Björgólfur Gudmundsson ellen hűtlen kezelés és sikkasztás miatt is eljárás folyt Izlandon, de csak ötrendbeli hibás könyvelést tudtak rábizonyítani, ami 12 hónapos felfüggesztett börtönbüntetést ért. George Gillett, a Liverpool tulajdonosa egyik cége ellen a kilencvenes évek elején elkövetett szándékos csődbe vitelét megúszta, és több mint 30 millió dollárral „sétálhatott el”. Malcolm Glazer pedig előszeretettel próbálkozott a részvényárfolyamok mesterséges befolyásolásával. Vételi ajánlatot tett azokra a cégekre, amelyekben neki is résztulajdona volt, a papírok ára elindult felfelé, ő meg megvált tőlük, busás haszonnal. Indult ellene kartellellenes vizsgálat is – eredmény nélkül. De hogy a végén a régi motorosokról is szóljunk: a Fulhamet több mint egy évtizede vezető Mohamed al-Fayed a Harrods-tranzakció előtt hazudott a valós vagyoni helyzetéről, és a költségvetésében lévő lyukakat – legalábbis vetélytársa, Tiny Rowland szerint – a Harrods trezorjából származó gyémántokkal „tömte be”. Valószínűleg „ültek” a vádak, mert Rowland halála – és rövid őrizetbe vétel – után az időközben vesztegetéssel is gyanúsított al-Fayed ismeretlen összegű kártérítést fizetett a családnak.

Mindezt végiggondolva új szlogent is adhatunk a Premier League-nek: elit liga, elit játékosok és fehérgalléros elit.