Gyors Atom-csapás
DuJuan Wiley triplájával kez dődött...
Amivel a vendég dombóváriak kerültek hárompontos előnybe a mostanság amúgy is rangadószámba menő megyei presztízscsatában, de ez volt ezen az estén a legnagyobb örömük. Ugyanis hagyján, hogy erre hét hazai pont érkezett válaszul, de már az 5. percben átlépte a paksiak előnye a tízpontos lélektani határt, a 15.-ben a húszast, sőt még a félidő előtt a harmincast is. A látottak alapján hihetetlennek tetszett, hogy ugyanez a két klub ősszel hosszabbításos hirigmeccset játszott egymással Dombóváron, az meg még inkább, hogy a Planet Leasing a forduló előtt négy hellyel megelőzte nagyobb múltú szomszédját. Nem találta a ritmust támadásban a DKC – nagyon nem. Persze ezért sokat tett az ASE, amely mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa Julien Millsék kísérleteit – elsősorban jól védkezett. A leginkább Mike English egy-egyezéseire épülő akciók rendre befejezetlenül maradtak, mert az amerikai labdazsonglőr nem tudott belőlük egyedül eljutni a gyűrűig, a leosztásai pedig rossz helyre kerültek vagy ütemtelenek voltak. Még a második negyed felénél sem jártunk, amikor a csalódott dombóvári drukkerek ébresztőért kiáltottak, ám hogy mennyire nem teljesült a kívánságuk, azt Molnár Miklós hatalmas homálya jelezte a hárompontos vonalon túlról.
Az Atomerőmű játéka a rotációs cserék után sem esett viszsza, sőt: még egy lapáttal rátettek a hazaiak, míg vendégoldalon mintha nem is létezett volna a kispad. A nagyszünetig 15 pontig jutó Gulyás Róbertre mindig lehetett számítani – ha pontot kellett dobni, a másik oldalon ellenben összesen négy mezőnykosarat értek el az első félidőben. Nem tévedés: négyet. Amihez a statisztika szerint 25 rádobásra volt szükségük, tehát 16 százalékos találati aránnyal ostromolták a dombóváriak a paksi kosarat. Húszpercnyi játék után ez az adat állt szemben az ASE 42-es mezőnymutatójával, ami nagyjából meg is magyarázta a 45–17-es részeredményt.
Az Atom-parádé ezzel véget is ért – de nem a Dombóvár fejlődött fel az Atomerőmű szintjére a fordulást követően, hanem a hazaiak estek vissza. Ez persze tulajdonképpen nem csökkenti Sabáli Balázs gárdájának érdemeit, hiszen ezzel együtt is nemhogy biztos, hanem kiütéses győzelmet aratott a számára roppant fontos összecsapáson, amelyet ha elvesztett volna, a felsőházi rájátszásos tagsága is veszélybe kerül. Egy házzal odébb pedig elgondolkodhatnak azon, hogy miért megy ennyire rosszul a dobás idegenben – különösen az első találatot jegyző Wileynak, aki kétszer talált be 13 próbálkozásból –, miért ennyire rapszodikus a csapat teljesítménye, avagy hova lesz a tartás a Dombóvár táblát elhagyva.
Végezetül még egy következtetés: jót tett a háromszoros bajnoknak a vérfrissítés, azaz a két új amerikai légiós érkezése.
