Vasutasból lett aranybányász

Már játékosként is a gyorsaság volt az egyik legfőbb erénye, és manapság is nehéz követni azt a tempót, amelyet Buzánszky Jenő diktál – elsősorban saját magának. A legendás Aranycsapat Dombóvárról induló, de hat évtizede Dorogon élő hajdani jobbhátvédje minden alkalmat megragad, hogy a futballt népszerűsítse, és nem ismer fáradtságot, ha jó ügyet szolgálhat; ha az ország vagy a világ távoli pontjain kell képviselnie a máig csodált hajdani csodacsapatot. Hol a tengerentúlon ápolja az amerikai magyarok hazafias érzéseit, hol Bernben avat emlékművet, hol az MLSZ pályaépítési programját népszerűsíti távoli vidékeken, hol pedig a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyköveteként járja az apró székely falvakat. A bulvársztárok jó része megirigyelhetné azt az alázatot és ügybuzgalmat amely még ma is jellemzi Buzánszky Jenőt, no meg azt a tiszteletet és szeretetet, amely a korábbi szerény hátvéd felé árad mindenütt, ahol megfordul. A közelmúltban bort neveztek el és palackoztak Jenő bácsi tiszteletére, a legújabb hírek pedig arról a páratlan egyetemi futballbajnokságról szólnak, amely a legendás 2-es nevét viseli Debrecenben. Csaknem ezer egyetemista rúgja a labdát most már évek óta a „Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetem” két bajnoki osztályában, 83 csapatban, mi több a 82 éves legenda immár rendszeresen előadásokon is találkozik a fiatalokkal.

Ennek a debreceni együttműködésnek a gyümölcse az az életrajzi interjúkötet, amelyet szerdán mutattak be a sajtónak az óbudai Régi Sípos Halászkertben, a sportolók ismert törzshelyén, olyan egyéniségek jelenlétében mint Szepesi György, Illovszky Rudolf, Várhidi Pál vagy Dunai Antal. A bemutatóról nagyon hiányzott az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula, aki a kórházban töltött hetek után még nem vállalta a szereplést.

A Vasutasból aranybányász című könyvet a debreceni egyetem adta ki, s a helyi kötődésű tanár-újságíró Sándor Mihályt, lapunk korábbi olvasószerkesztője jegyzi szerzőként. A könyv tartalmaz minden ismert és sok kevésbé közismert Buzánszky-sztorit a magyar futball legfényesebb éveiből, no meg az azóta edzőként, sportvezetőként, az „Aranycsapat szóvivőjeként” eltöltött évtizedekből. A kötet summázata – egyben Buzánszky Jenő méltán hangoztatott hitvallása – ugyanakkor egyetlen mondatban összefoglalható: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza...”

Valóban meg.