Hová tartunk? Céltalan célkitűzések

Minapi hír: a spanyol Iker Casillasszal 2017-ig meghoszszabbította szerződését a Real Madrid.

Másik külföldi példa: a gelsenkircheni aréna átadása idején a Schalke klubvezetői arról beszéltek, hogy jelentős banki hitelt vettek fel, és súlyos pénzekért eladták a jegyértékesítést egy külső cégnek. Mindezt arra alapozva, hogy most éveken át hatvanezer néző előtt játszanak, eurómilliókért megerősített csapatuknak a következő tíz évben bajnoki címet kell nyerniük, és legalább négyszer el kell jutniuk a Bajnokok Ligája-csoportkörig – a BL újabb meccsenkénti hatvanezer jegy eladása mellett gigantikus televíziós bevételt hoz.

Ha nincs BL, az anyagi csőd összeroppantja a híres Ruhr-vidéki királykékeket.

Rendben, nem kell a nyugati példát majmolnia a magyar futballnak, hanem az ésszerű elgondolásokat érdemes a hazai viszonyok között alkalmazni. Bár… Ha a Real Madrid, a Getafe, a Schalke, a Bochum vagy a Mattersburg működő futballpiaci vállalkozás, nálunk miért nem lehet jószerével az egyik az? A felvetés inkább arra világít rá: a stabil működés, a működőképes rendszer nyugodt jövőt jelent – nálunk vajon miért nem ír alá senki 2017-ig egyetlen klubhoz sem?

Hülye lenne.

Nem látunk el odáig, ugye? Egy ilyen felvetés esetén nemcsak a futballista, maga a klubvezető is a hasát fogná a röhögéstől.

Van-e olyan klub, amelyik forintban számítva milliárdos hitelt venne fel a következő tíz évre szóló terveihez?

Nyilvánvalóan nincs. Amikor egy klub elkezdheti az őszi szezont anélkül, hogy tudná, mi lesz vele tavasszal, semmi jóra nem lehet számítani. Ne legyenek kétségeink: nem kevés olyan élvonalbeli klub van, amelynek február 21-én halovány elképzelése sincs arról, a májusi fizetést honnan teremti elő játékosainak… Nem zárójelben: ha financiális gondok miatt kizárták a Ferencvárost, akkor a szelektíven szigorú MLSZ illetékeseitől igenis várjuk az önkritikát: X és Y adott rajtengedélyt a Sopronnak, Z hivatalnok mulasztása is kellett ahhoz, hogy a Fehérvár futballistái sztrájkba kezdjenek (a szövetség nem kis szerencséjére a Sóstói Stadion környékén konszolidálódni látszik a helyzet), magyarul: hiába a kemény előírások sokasága, ha nincstelen csapatok indulhatnak a bajnokságban – sajnos egyelőre elegendő bemutatni azt a papírt, amelyen a tartozások átütemezése szerepel.

No, de azért az együttesek újra és újra tervezgetnek, a vezetők összeülnek, némi fejvakarás után kitűzik a célt.

Miközben nem tíz évig, két hónapig sem tudnak előre tervezni.

Ha azt hallgatjuk, ki milyen céllal vág neki a tavasznak, gondolkodjunk mi is tízéves távlatban. Visszafelé: 1998-ban hatalmas csatákat vívott egymással a magyar futball legmagasabb osztályában a Vác FC-Zollner, a Békéscsaba, az Ilzer-Stadler, a Gázszer, a BVSC vagy éppen a Tiszakécske. Rég elfeledett csapatnevek, klubok – közülük nem egy már hosszú évek óta nem létezik, vagy alsóbb osztályban vegetál.

Mi lesz a maiakkal tíz év múlva?

Igaz persze, hogy eltűnt a süllyesztőben, vagy legalábbis szem elől a Verona, a Bayer Uerdingen, a 2001-ben BLelődöntős Leeds vagy éppen a Nottingham Forest, tehát a fejlett nyugati futballban sem minden tökéletes, de azért az talán csak ránk jellemző, hogy az NB I-es mezőny harmada ilyen rövid idő alatt az enyészeté legyen.