Ennyit a zsonglőrökről

A napsütötte Glasgow-ba érve azonnal megvolt az első sportélményünk: a vasút mellett elterülő hatalmas füves területen középkorú és idős úriemberek tucatjai – golfoztak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a népszerűségi listán a golf verné a labdarúgást, már csak azért sem, mert utazásunk közben jószerével kilométerenként láttunk nagyszerű és kevésbé nagyszerű futballpályákat.

Ami a több mint 60 ezer ember befogadására alkalmas, impozáns Celtic Park környékét illeti: őszintén szólva nem érzékeltük, hogy futball-lázban égne a város fociőrült része, jóllehet a helyiek esküdni mernek, hogy szerdán jóval a meccs kezdési időpontja előtt olyan hangulatot tapasztalunk, mint sehol másutt. Jókedvű, éneklő, barátságos, a stadion felé hömpölygő embertömeget. Ebben mondjuk nem is kételkedünk. Izgalom mindenesetre keddre is jutott: a Celtic Park felé vezető út egyik kereszteződésében óriási baleset történt, az egyik autóból tűzoltók szedték ki a sérültet.

Kora este aztán egyre több kissrác érkezett a stadion környékére, a Barcelona csapatára vártak. A katalánok épségben meg is érkeztek, vidáman, mintha már megverték volna a Celticet – pedig az nem lesz egyszerű. Az ilyenkor szokásos sajtótájékoztatóra „megnyert” Deco is ezt ecsetelte, mondandója végén azonban kijelentette: győzni jöttek Glasgow-ba.

„Annak ellenére, hogy a Celtic nem játszik komplikált futballt, veszélyes együttes, egyáltalán nem becsüljük le. A közönsége fantasztikus, a pálya pedig egyedülálló, hogy őszinte legyek, nem egyszerű játszani rajta – magyarázta az ördöngös

középpályás. – A tervünk a következő: legalább egy, de inkább két gólt szerezni, és egyet sem kapni.” A portugálnak egyébként az idő fölöttébb megszépítette az emlékeit, hiszen egy spanyol újságíró kérdésére azt felelte, szép emlékei vannak a Celticről, gólt is rúgott neki a 2003-as UEFAkupa-döntőben. Csak azt nem tudjuk, hogy Derlei két vagy Dmitrij Alenyicsev egy góljából szeretné valamelyiket a számláján látni.

A Deco által említett terv megvalósításhoz nem asszisztálhat Frank Rijkaard, a Barcelona holland mestere ugyanis eltiltását tölti, így a lelátóról szemléli majd az eseményeket. Kedd este mindenesetre még a csapat közelében volt, olyanynyira, hogy a tréning elején ő maga is beszállt kocogni.

Egyébként meglehetősen furán festett a katalán gyülekezet: világoskék egyenfelső, mellé ugyanilyen színű sapka, némelyik futballista még kesztyűt is húzott. A lelátóra érve azonnal Ronaldinhót kerestük, ám a pálya közepén összegyűlt tömegben eleinte nem is vettük észre – de csak addig, amíg elő nem került a labda…

Természetesnek tetsző, mégis utánozhatatlan mozdulatok, a labda szinte ráolvad a lábára. Közben ráadásul Henryval meg Xavival beszélgetett. Higgyék el, a vele készült ismert reklámfilmek nem túloznak. Órákig tudtuk volna még bámulni, mit művelnek napjaink legjobb futballistái a labdával, de erre nem volt lehetőségünk: egyfelől nem tartott olyan sokáig a tréning, másrészt a szigorú szabályokra tekintettel jó húsz perc után kizavarták a stadionból a zsurnalisztákat.

Vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy szerda este látunk még zsonglőrködést, ám a Celtic-futballisták mentalitását, játékfelfogását ismerve erre vajmi kevés az esély. Mert lehet, hogy a Celtic egyszerű futballt játszik, de a saját otthonában legyőzni nem egyszerű, a Milannak nem is sikerült.