A kifogások közhelytárának első helyére kívánkozik a honi edzők és játékosok szájából elhangzó, „Fejben nem voltunk ott” kezdetű kijelentés. Most, amikor az élvonalbeli együttesek hamarosan belevetik magukat a tavaszi folytatásba, két sportpszichológust is arról faggattunk, mit jelenthet az ominózus mondat. Tipikusan magyaros jelenség lenne, hogy labdarúgóink sokszor képtelenek megbirkózni a feladatukkal – és a rájuk nehezedő teherrel. „Tény, hogy idehaza speciális közegről beszélhetünk – mondta Lénárt Ágota, aki korábban az Újpestet segítette pszichológusként. – A játékos tisztában van azzal, mire képes és mit várnak el tőle, ezért hajlamos arra, hogy ne törekedjen többre. Persze azért vannak kivételek, és őket nevezhetjük a csapatok húzóembereinek.”
Hasonló következtetésre jutott Nagy Sándor sportpszichológus, aki a magyar válogatott mellett (is) tevékenykedik.
„Arra ösztönzöm a futballistákat, hogy lépjenek ki a körből,
folytatás...
