Meglehetősen csúf szereplés Európában

Új hét, új remények – tartja a mondás, kosárlabdában azonban már nincs több remény, legalábbis erre az évadra. Mert bár még csak a felénél vagy azon alig túl járunk, elfogytak a kupacsapatok, nincs magyar klub versenyben a nemzetközi porondon. Az utolsó mohikán a MiZo Pécs 2010 volt, ám a múlt héten a mecsekiek is elbúcsúztak, méghozzá meglehetősen dicstelenül, súlyos, csaknem 40 pontos vereséggel a kétségkívül esélyesebb Brno otthonában.

Lásd 1. táblázat

Noha a final four mindig is nagy falat volt, a legjobb nyolc között rendre képviseltette magát hazánk a hölgyek legrangosabb sorozatában, nemritkán két klubbal is. Most már a nyolcaddöntőben elhulltak legjobbjaink a női Euroligában, és a legszomorúbb az, hogy ezen meg sem lepődünk, mert megfelel a jelenlegi papírformának. Immár a két honi kirakatcsapat, a Pécs és a Sopron sem bírja az anyagi versenyt Európa élvonalával, azon belül is leginkább az oroszokkal, akik nem kevesebb mint négy együttessel képviseltetik magukat a legjobb nyolc között. Annyi pénzük van, hogy bárkit megvehetnek, de csak ők, mert iszonyatosan felverték az árakat, amivel teljesen lefölözték a játékospiacot – amelyből nekünk csak a második vonal, a nekik nem kellő kosarasok jutnak. Hiába, szegény ember vízzel főz, azaz itt tekinthető a legkevésbé szakmai hibának a visszaesés.

Lásd 2. táblázat

Itt még sötétebb a kép, hiszen a BSE és a GYSEV-Ringa korábbi diadala – akkor még Ronchettikupának nevezték a második számú női sorozatot – után az idén ott tartunk, hogy meccset is alig nyertek a magyar élklubok. Ennek megfelelően a negatív mérleg következtében a legjobb 32 közé is csak a Szeged jutott el, ahol ugyan majdnem sikerült a bravúr, de Fodor Péter együttese végül öt ponttal alulmaradt a nagy múltú, bár azóta már kieső rózsahegyiekkel szemben. Ebben a sorozatban indult a legtöbb magyar csapat, ám arányaiban itt szerepeltünk a legrosszabbul, pedig talán ezen a fronton a legkönnyebb eredményt elérni. Mármint itt kerül a legkevesebbe olyan együttest összehozni, amely messzire eljuthat – ennek hiányában mindössze annak örülhetünk, hogy Englert Orsolya (Gospic) és Ujhelyi Petra (Galatasaray) negyeddöntős, és csütörtökön már a négybe jutásért játszik „odavágót”.

Lásd 3. táblázat

Jól jellemzi a legjobb magyar férfiklubjok hozzáállását: egyedül az előző idény nyolcadik helyezettje vállalta, hogy kilép a nemzetközi porondra, pedig a legújabb találmány, a Középeurópai Liga keretein belül egyáltalán nem kell sokat utazni – eddig a legfőbb kifogás ez volt a nemzetközi kupaindulás ellen. A mindössze nyolccsapatos sorozatban ugyanis a magyar gárdán kívül csak cseh, lengyel, osztrák és szlovák együttes vett részt, egyértelmű tehát, hogy csupán a szándék hiányzik a határokon túli megmérettetéshez. Anélkül viszont nagyon belterjessé válik a honi pontvadászat – sőt nyugodtan fogalmazhatunk múlt időben is ezzel kapcsolatban, hiszen az elmúlt években már azzá is vált. Csapataink jól elvannak az itthoni állóvízben, így viszont szinte lehetetlen szakmailag fejlődni.

Lásd 4. táblázat

Ez a magyar klubok összmérlege ebben a szezonban – még jó, hogy néhány játékos révén hallomást szerezhet a földrész arról, létezik Magyarországon kosárlabda. A már említetteken kívül a női Euroliga negyeddöntőjében Béres Tímeának (Brno) és Bujdosó Nórának (Bourges) szurkolhatunk, no meg Dávid Kornélnak, aki az ULEB-kupában a 16 közé kerülésért küzd keddtől a Kalise Gran Canaria színeiben. Apropó, ULEB-kupa: a férfiaknál a három legfontosabb sorozatban, az Euroligában, az ULEB-kupában és az Európa-kupában összesen 116 csapat jutott szerephez. Mivel a Nyíregyháza a negyedik számú sorozatban lett ötödik, írhatjuk, hogy a legjobb magyar férficsapat – amely persze nem a legjobb, de ez nem a nyírségiek kritikája – a 121. a nem hivatalos rangsorban Európában.

Itt a helyünk? Ennyire le vagyunk maradva?

A fentiek alapján a válaszon nem kell sokáig gondolkozni...