Segítő kéz a Barcelonának

Szombaton lapzártánk után ért véget a Zaragoza–Barcelona (1–2) mérkőzés, amelyen Thierry Henry és Ronaldinho találatára a hazaiak csak Ricardo Oliveira révén tudtak válaszolni, az első félidőben büntetőt is hibáztak, így a végeredmény megérdemelt vendégsikert sejtet.

Az érintettek, beszéljünk akár a két csapatról vagy a helyszínen és a tv előtt szurkolókról, nem maradtak ilyen tárgyilagosak a lefújás után. Kevesen hagyták szó nélkül Bernardino González Vázquez játékvezető tevékenységét, akinek azt vetették a szemére, hogy a bajnokság végkimenetelét befolyásolta. Mivel néhány perccel a zaragozai kezdőrúgás előtt az éllovas Real Madrid vesztesen hagyta el a pályát a Betis vendégeként, a Barca számára megadatott a lehetőség, hogy nyílttá tegye a végjátékához közeledő Primera Divisiónt. Az, hogy Frank Rijkaard legénysége élt az alkalommal, sokak szerint a bíró és partjelzője „érdeme”, Lionel Messiék csak asszisztáltak a sikerhez.

A vitatható döntések sora a Barcelona első találatával kezdődött, ekkor Henry úgy vette át a labdát, hogy az a kezéhez is hozzáért, majd nem törődve a zaragozai védők reklamálásával, a kapu bal oldalába passzolt. A 43. percben a másik oldalon kértek számon egy döntést, Ricardo Oliveira ugyanis „megelőlegezte” Rafael Márquez szabálytalanságát, és a büntetőterületre érve még a védővel való ütközés előtt elesett. A kritizált ítéletek közül talán ez kapta a legkevesebb figyelmet, hiszen Márquez szabálytalankodott (elérte Oliveira térdét), ráadásul Diego Milito kihagyta a büntetőt.

A viták középpontjában álló eseménysor a 81. percben játszódott le, amikor egy barcelonai támadást Juanfran hatástalanított a zaragozai tizenhatoson belül. A védő egy átvétel után a félpályáig rúgta előre a labdát, a közelben álló asszisztens viszont magasba emelt zászlóval jelezte, a játékos kézzel tette maga elé a labdát. González Vázquez elfogadta a segítséget, sárga lapot adott Juanfrannak, és hajthatatlan maradt, hiába reklamáltak hevesen a hazaiak – a visszajátszás alapján úgy tűnt, helyesen döntött. Maga a vétkes is csak azt tudta felhozni mentségére, hogy nem kézzel, hanem felkarral ért a labdához, ez azonban nem szolgálhat mentségül. Három percbe telt, mire lecsillapodtak az indulatok, a váratlan esélyhez jutó gránátvöröskékek közül Ronaldinho állt oda a tizenegyeshez, és magabiztosan lőtt a bal alsó sarokba (a brazil legutóbb a Stuttgart elleni december 12-i, hazai BL-meccsen volt eredményes).

A lefújás után a két szakvezető elsősorban a játékvezetői hármas, mindenekelőtt a kritikus döntésben segédkező asszisztens és a vezetőbíró teljesítményét értékelte. Az érthetően feldúltabb zaragozai tréner, Javier Irureta úgy vélekedett: „A körülmények néha azt a csapatot segítik, amelyik nem érdemel győzelmet. Ezt a tizenegyest nem lett volna szabad megítélni.” Nyilatkozatában kitért arra is, hogy Henry ugyanúgy kézzel ért a labdához, mint a zaragozai védő, ezt azonban a bíró nem vette észre. A tréner nem oldotta fel a kijelentéseiben rejlő ellentmondást – ha egyenlőségjelet tesz Henry és Juanfran tette között, valamelyik esetben el kell fogadnia a játékvezető ítéletét –, és az asszisztensre zúdította haragját. „A barcelonaiak eggyel többen voltak egy szélsővel, aki sárgában szerepelt” – mondta Irureta.

A Barca edzője viszont azt állítja, nem látta tisztán az esetet. „Határozottnak tűntek a bírók. Ha így döntöttek, biztosan igazuk volt. Néha előfordul, hogy nem akarsz kézzel érni a labdához, végül mégis kezezel” – mondta Frank Rijkaard, aki dicsérte az ellenfél akaratos játékát, de megérdemeltnek nevezte csapata győzelmét.