A csaknem kétméteres, 103 kilós káposztásmegyeri sztár, Karacs Attila pazar kéztechnikájával végig uralta a küzdelmet, ellenfelére, a cseh Petr Vondrácekre négyszer számoltak, és a negyedik „padlózás” után, a harmadik menetben már nem volt tovább. Karacs ezzel bejutott az április 28-i, amszterdami európai döntőbe, ahonnan már Japánba – Oszakába –, a sportág őshazájába vezet az út.
Az igazi közönségkedvenc persze az MMA-ban háromhavi felkészülés után ezen az estén bemutatkozó Bárdosi Sándor volt. Karacs klubtársa másfél perc után leszorítással – K. O.val – verte meg litván ellenfelét, majd alig bírt magával örömében.
„Persze hogy volt bennem szorongás, elvégre ismeretlen területre tettem kirándulást, de ahogy a szumóban, úgy az MMA-ban is megálltam a helyem – mondta a sydneyi olimpia kötöttfogású birkózó ezüstérmese. – Tökéletesen megvalósítottam az edzőm, Kovács László által kidolgozott taktikát. Mivel fele olyan hosszú a karom, mint Paulus Poskáé, az ütésekkel mit sem törődve igyekeztem kikapni a lábát, és ledönteni. Amikor ez sikerült, s befogtam a nyakát, tudtam, innen már nem eresztem ki…”
Bárdosi mosolyogva említette meg, hogy semmit sem utál jobban, mint hiába edzeni. Nos, ezúttal erről nem volt szó – a három hónapos kemény felkészülés meghozta eredményét.
„Kellett a sikerélmény, most már megragadok az MMA-nál, mert érzem, lehet keresnivalóm. A hogyan továbbról, a következő összecsapásról menedzsmentem határoz, de ettől függetlenül még bőven van tanulnivalóm. No nem a földharcban, mert abban huszonöt év rutinjával vagyok felvértezve. Engem a szőnyegen kevesen vertek meg, s ha igen, azt a korongoknak – bírói döntésnek – köszönhettem. Az MMA igazságos sportág, itt nem a bírói praktikák, a degenerált szabályok határoznak az ember sorsáról, hanem önmaga. Azt azért feltétlenül szeretném elmondani, hogy a közönség szeretete, biztatása rengeteget jelentett, még abban a felfokozott, adrenalinnal telített állapotban is éreztem a nagy erőt adó támogatást.”
