Vissza a tribünökre
Ötvenhét éve nem volt ennyi néző az angol élvonalbeli mérkőzéseken, mint a jelenlegi szezonban – állítja saját elemzésére és előrejelzésére hivatkozva a The Independent című lap. Az újság szerint a Premier League találkozóit átlagosan 36 ezren tekintik meg a helyszínen, ennél többen pedig legutóbb az 1950–51-es idényben, azaz 57 éve szorongtak a lelátókon.
A kiemelkedő eredmény annak fényében különösen értékelendő, hogy a 2002–03-as szezon (35 400) óta enyhe csökkenést tapasztaltak, ennek oka részben a folyamatosan emelkedő jegyárakban, részben az egyre szélesebb körben terjedő televíziós közvetítésekben keresendő. A tendencia azonban úgy tetszik, megfordul, hiszen a ligába áramló sztárjátékosok és az ezzel párhuzamosan emelkedő színvonal már megfelelő vonzerőt jelent a szurkolóknak – még ha nem is feltétlenül azoknak, akik az olcsóbb tikettek esetén kimennének az arénákba. De ki kell emelnünk azt is, hogy az angol csapatok európai „hegemóniája” (a BLben négy, az UEFA-kupában pedig három csapatuk érintett, ez pedig mind számban, mind rangját tekintve több a németek hatjánál, amelyből öt csapat a második számú sorozatban érintett) is erős motivációt jelent a drukkereknek, akik a hétközi – többségében sikeres – nemzetközi fellépés után a bajnoki meccsre is kimennek buzdítani a kedvenceket.
Hogy a nézettséget mennyire befolyásolja az ismert futballisták, avagy szakemberek jelenléte, azt a Manchester City példája szemlélteti plasztikusan, a klub hazai meccsein kilenc százalékkal voltak többen a jelenlegi szezonban, mint a legutóbbiban.
„Három fő oka van a nézőszám emelkedésének – mondta az egyesület szóvivője, Paul Tyrrell. – Sven, Göran és Eriksson.” A legnagyobb növekedést produkáló klubnál, az Aston Villánál (12%) viszont még az amerikai elnök személye is vonzza a drukkereket – legalábbis a klub szóvivője szerint: „Úgy tűnik, sikerült visszacsábítanunk az embereket a stadionba, ez Martin O’Neill vezetőedző remek munkájának és Randy Lerner elnökségének tulajdonítható.”
Az ok-okozati összefüggés tehát logikus, az viszont némiképp meglepő, hogy a „csúcs” eléréséhez a Sunderland feljutása kellett, Fülöp Márton együttesének hazai meccseit ugyanis átlagosan 42 700-an látják, és ez az ötödik legmagasabb nézőszám a Premier League-ben. Ennél több helyszínen szurkolóval csak a Manchester United (75 612), az Arsenal (60 053), a Newcastle (50 985) és a Liverpool (43 554) büszkélkedhet.
Külön érdekesség, hogy a kupameccsek nézettsége meg sem közelíti a bajnokikét, az FAkupa harmadik fordulójában tizenhárom csapat játszott hazai pályán, és egyetlen helyszínen sem voltak többen, mint a bajnokságban addig „mért” átlagos nézőszám. Ugyan az összefüggés nehezen kimutatható, de valószínűleg ez az érdektelenség a csapatok teljesítményére és motivációjára is rányomja bélyegét, a negyedik fordulóban ugyanis csak tizenegy élvonalbeli együttes volt érintett, ez pedig a legalacsonyabb mutató a bajnokság 1992-es átszervezése, azaz a Premier League elindítása után. Ami pedig a jövőt illeti, a további nézőszám-növekedést természetesen a stadionok kapacitása – valamint az időnként fellángoló, az állóhelyek újbóli bevezetését szorgalmazó vita eldöntése – is befolyásolja, és látva az adatokat, egyáltalán nem meglepő, hogy több csapatnál is napirenden van a lelátórészek bővítése vagy vadonatúj aréna építése.
