Feltétel a függetlenség

1. lépés: Beruházás1. lépés: Beruházás

Két éve, 2006 januárjában került Kevin McCabe kezébe a Csengdu. Akkor még Csengdu Vuniu néven szerepelt a csapat, ám az üzlet létrejötte után már Csengdu Bladesként vitézkedett a – másodosztályú – bajnokságban; a Blades, azaz „Pengések” a Sheffield United beceneve. Azt persze már most kizárhatjuk, hogy – az angol pályázat sikere esetén – a Ferencváros felvenné ezt az utónevet, s e helyütt még véletlenül sem arra célzunk, hogy nem technikásak a zöldfehérek… Kevin McCabe az 1996-ban alapított egylet tulajdonrészének 90 százalékát birtokolja, hogy hány millió fontért tett szert rá, azt máig nem tudatták sem a kínai, sem az angol, sem pedig a magyar sajtóval. A Sheffield United egyébként már korábban megjelent a Távol-Keleten, a hainani futballakadémia azóta is működik.

(Rieb György, az FTC elnöke:

Kevin McCabe-ről nem véletlenül mondtam már korábban is, hogy ő olyan ember, mintha a Holdról jött volna. Egy személyben testesíti meg a futballmecénást és az ingatlanfejlesztőt. Köztudott róla, hogy jelentős érdekeltségei vannak az ingatlanbizniszben, de a labdarúgáshoz való hozzáállása is egyértelmű. Úgy vélem, ezt a Csengdu esetében is szem előtt tartotta, itt pedig a kettő együtt fontos a számára. Sőt Kevin McCabe tárgyalásaink során azt is hangsúlyozta, hogy a többi sportágat sem akarja elhanyagolni, mert azt szeretné, hogy a Ferencvárosi Torna Club minden szakosztálya stabil helyzetben legyen.)

2. lépés: Csapatépítés

„A klubot, s ezzel együtt az üzletet többféleképpen virágoztathatjuk fel, hogy mást ne mondjak, növelni kell a nézők, illetve a szponzorok számát” – hangzott Kevin McCabe székfoglalója, és íziben kiderült, hogy a befektető szavára lehet adni: színre lépése után 500 millió forintnyi jüant költöttek a keret megerősítésére. A Csengdunak egy csapásra megváltozott a megítélése, igaz, volt honnan felkapaszkodni: 2001ben olyannyira belekeveredett a bundaügybe, hogy az érintett edzőket és játékosokat egy évre eltiltották mindennemű sporttevékenységtől, talán még a kakasviadalok látogatásától is. Ma már csak rossz emlék a meccsek adásvétele: 2007-ben senkiben nem vetődött fel, hogy a két-két brazil, valamint elefántcsontparti légióst foglalkoztató Blades nem önerőből végzett a helyi „NB II” második helyén. A feljutást 36 ezren ünnepelték. Különösebb panasz amúgy nem lehetett a meccsek látogatottságára: átlagban tízezren foglaltak helyet az elmúlt években alaposan kipofozott stadionban. A Csengdut hiába becézik (csúfolják…) „malacoknak”, nem a szerencsének köszönhette fennállása legnagyobb sikerét: 24 bajnokiján mindössze egyszer kapott ki.

(Rieb György: A kínai csapatba rengeteg pénzt fektettek az angolok. Így lesz ez nálunk is. Szakmai elképzeléseiket nyilvánvalóan érvényre kívánják majd juttatni, ám Kevin McCabe pontosan tisztában van azzal, hogy Csank János kiváló edző, akivel akár hosszabb távú szerződést is köthet majd a klub. Ugyanakkor biztos, hogy ha ők nyernek a tenderen, akkor igenis várhatóak változások. Mások mellett valószínűleg pszichológiai és táplálkozási tanácsadók is érkeznek a csapathoz, de a szakmai jelenlétük is folyamatos lesz.)

3. lépés: Területfejlesztés

Kevin McCabe számára az lehetett a vonzó a Csengduban, ami anno Sheffieldben (és ami Budapest IX. kerületébe is csábíthatja): a Blades stadionja, csakúgy, mint a Unitedé, a város közepén található. A Bramall Lanei létesítmény egyik sarkában azóta már felhúzták a Blades Business Centert, a másik végén pedig épül a szabadidőközpont, a szálloda és a kaszinó. A csengdui tervek is elkészültek már, de jelentős változásokra nem kell számítani: Szecsuán tartomány 11 milliós fővárosában nyilván nagy népszerűségnek örvend majd a hasonló jellegű komplexum. Az egyik legélhetőbb kínai városként emlegett Csengduban úgyszintén frekventált helyen található a sporttelep – valamelyik zugában hamarosan beindulhat az az angol nyelviskola, amit Sheffieldben felesleges lett volna megnyitni.

(Rieb György: A Scarboroughcég huszonötezer férőhelyes stadiont, szállodát, bevásárlóközpontot és szórakoztatócentert álmodott meg az Üllői úton. Emellett pubot és különböző üzleteket építene, amelyek a hét minden napján nyitva állnának a vásárlók előtt. Merthogy nemcsak a futballnak, hanem ezeknek a beruházásoknak is profitot kell termelniük. Kevin McCabe üzletember, kapitalista, akinek természetesen fontos a haszon. Csakhogy sok más – tisztelet a kivételnek – befektetővel szemben ő azt is tudja, jelentős anyagi ráfordítás nélkül nincs haszon.)

4. lépés: Piacnyerés

Az ázsiai piacot szép lassan meghódító Kevin McCabe már arról ábrándozik, hogy a United találkozóit a közeljövőben képernyőre tűzi a kínai televízió. A horgot mindenesetre bedobta: a Sheffield keretéhez tartozó Li Tie immár a Csengdut erősíti. A támadót még 2005-ben szerződtették az angolok, ám sérülése (és gyaníthatóan játéktudása) megakadályozta abban, hogy állandó szereplője legyen a United mérkőzéseinek. A vezetők döntése értelmében most kölcsönadták a Csengdunak, úgy gondolják, ezzel mindenki jól jár. A tulajdonos így már harminc játékost fizet, no meg hat edzőt – érdekes módon angol nem található az állományban. Ma még hivatalos szurkolói klubja és ajándékboltja sincs az élvonalbeli premierre készülő egyletnek – Kevin McCabe persze azt ígéri, hogy nemsokára lesz. Az üzletembernek hisznek is arrafelé, talán még annak is bedőlnének, ha Bajnokok Ligája-szerepléssel kecsegtetné a drukkereket…

(Rieb György: Hallottam, hogy a kínaiak miként nevezik csapatukat, nos, kizárt, hogy a Ferencváros felvegye akár a Sheffield, akár a Blades nevet. A két egyesület szoros együttműködésének terve viszont örömteli, ám szó sem lehet arról, hogy a Fradi azonosulna a Sheffield Uniteddel. Függetlenségünk sérthetetlen, és ezt nem gondolják másként az angolok sem.)