Zinedine Zidane a spanyol fővárosban tárgyalóasztalhoz ült Ramón Calderónnal és Predrag Mijatoviccsal. A Real Madrid elnökével és sportigazgatójával folytatott egyeztetés azonban nem jelenti azt, hogy a harmincszoros bajnokcsapat szertárosa már készítheti is az öltözőbe a klubot 2001 és 2006 között öt idényen át szolgáló, másfél évvel ezelőtt visszavonuló francia világsztár szerelését.
Zizounak ugyan a játék már cseppet sem hiányzik, mégsem szeretne elszakadni a sportágtól, amelyben szinte mindent megnyert. A pályafutását az olaszok ellen tizenegyesekkel elbukott 2006-os vb-döntővel és – ami talán a vereség tényénél is fájóbb – a Marco Materazzi lefejeléséért kapott piros lappal lezáró francia ász tehát nem a pályán feledtetné bámulatos karrierje méltatlan záróakkordját, az elmúlt évtizedek megannyi tapasztalatát viszont szívesen továbbadná. Calderón felajánlotta Zidanenak, hogy legyen a királyi gárda nagykövete, aki világszerte népszerűsíti az amúgy sem csekély szimpatizánssal büszkélkedő egyesületet, a korábbi kedvenc azonban visszautasította a felkérést, mert ez a pozíció szakmailag kevés neki.
Könnyen elképzelhető, hogy Zizoura bízzák a Real utánpótláscsapatainak egyikét, talán éppen azt, amelyben valamelyik fia, Enzo vagy Luca pallérozódik. A Zidane-csemeték jobb helyen nem is sajátíthatnák el a sportág alapjait, főleg, ha olyan kaliberű tanítómesterük lehet, mint édesapjuk.
Cseppet sem új jelenség, hogy egy játékos a futballpályáról a szakmai stábba tér vissza egykori kenyéradójához, a legkézenfekvőbb példához el sem kell hagyni a Santiago Bernabéut. A sportigazgatói pozíciót Ramón Calderón 2006. június 2-i elnöki kinevezése óta betöltő Predrag Mijatovics 1996-tól 1999-ig még játékosként állt a klub alkalmazásában, nem mellékesen a királyiak 1998-ban épp az ő góljával múlták felül a Zinedine Zidane-nal felálló Juventust a Bajnokok Ligája fináléjában.
