Mostanság a tizenhármas szám bűvöletében telnek Szélesi Zoltán napjai, a 11-szeres válogatott védő ennyi francia bajnoki mérkőzésen van túl a Strasbourg színeiben, és az újonc – a Saint-Étienne-nel holtversenyben – a tabella ezen pozíciójából várhatja a folytatást.
Jót vagy rosszat jelent a tizenhármas?
Nem a legjobbat, hiszen állhatnánk előkelőbb helyen is – mondta Szélesi Zoltán. – Volt egy-két mérkőzés, amelyet megnyerhettünk volna, de végül csak döntetlenre hoztuk.
És az ön szemszögéből vizsgálva a kérdést?
Akkor jót. Állandó tagja vagyok a kezdőcsapatnak, a saját posztomon, jobb oldali védőként játszom, és úgy érzem, elfogadtak Strasbourgban, az edzőm, Jean-Marc Furlan is maximálisan megbízik bennem. De nem vagyok babonás, nincs semmiféle fóbiám.
A klubjában alapember, a legutóbbi hazai találkozón mégsem szerepelt. Pedig szerdán, a Toulouse elleni győztes meccs után duplán ünnepeltek Strasbourgban: kétezredik élvonalbeli mérkőzését játszotta a gárda, ezt előtte csak négy együttes, a Metz, a Sochaux, a Marseille és a Bordeaux érte el.
Guillaume Lacour játszott a helyemen, akit ősszel kiszorítottam a kezdőből, de mivel ő az egyik legrégebben itt futballozó játékos, a tréner neki adott lehetőséget a jubileum alkalmából. Nem örültem neki, ám a mester előre szólt, s nem volt ellenvetésem.
A statisztikák szerint a szezon kezdete óta tízezerrel csökkent a nézőszám a hazai meccseiken. Ezt a pályán is lehet érezni?
Hogyne éreznénk. Újoncok vagyunk, az elején még benne volt a drukk a szurkolókban, ráadásul az eredmények is jöttek, az ötödik kör után például a negyedik helyen állt a csapat. Azóta egy picit visszaestünk, no és az sem elhanyagolható, hogy az időjárás jóval hidegebb lett. Az viszont tuti, hogy pénteken megtelik a stadion, a kupában a tizenhat közé jutásért a Metzcet fogadjuk, az elzászlotharingiai párharcok hangulatát pedig csak az Újpest–Fradi meccsekéhez tudnám hasonlítani...