Feketefog és a többiek

Segédmunkás – te rapeuta, futár, földmérő, vakoló – olajmérnök, edző, tanár, vízvezeték-szerelő – taxisofőr, kukás.

Ha a nevek helyett a foglalkozásokat nézzük, így fest a Havant & Waterlooville kezdő tizenegye. Elöljáróban annyit érdemes erről a brigádról tudni, hogy bár a hatodosztályú angol együttesek közé tartozik, ma sokan lennének H&W-játékosok. Az 1998-as alapítású klub ugyanis fennállása legszebb napjához érkezett: helyi idő szerint 15 órától a Liverpoollal méri össze erejét az FA-kupa 4. körében. Ráadásul nem a picinyke, 5250 férőhelyes Westleigh Parkban, hanem a 45 400 székkel felszerelt Anfield Roadon.

Futballmaratoni az Anfield Roadig

Hogy Shaun Gale csapata elzarándokolhasson a Merseyparti „szentélybe”, ahhoz több próbát kellett kiállnia, mint bármelyik mesebeli királyfinak. A menetelés a selejtezőkörben indult, majd a főtáblán folytatódott: idáig a Bognor Regis, a Fleet Town, a Leighton Town, a York City, a Notts County és a Swansea City szaladt bele a Havant (és Waterlooville) késébe. A Swansea felülmúlása ugyanakkor nem sorolható a páratlan bravúrok közé: a League One-t, azaz a harmadik ligát jelentős előnynyel vezető gárdának kétszer is volt lehetősége arra, hogy legyőzze a „sasokat”, de miután hazai pályán nem bírt háromosztállyal lejjebb szereplő riválisával (1–1), a január 16-án Havantben megismételt meccsen 4–2-es vereséget szenvedett. Tegyük hozzá, drámai körülmények között: miután a vendéglátó 3–0-s előnyre tett szert, a Swansea felzárkózott 3–2-re, mi több, labdája volt a 3–3-hoz, ám Kevin Scriven élete védését bemutatva büntetőt hárított, és mivel a mérkőzés utolsó gólját is a házigazda lőtte, a 4–2-es sikert követően volt mire és persze kire koccintani. Igaz, akadt, aki óvatosan poharazott a történelmi diadal után.

„Amíg a többiek szárazra itták a bárt, nekem be kellett érnem egy sörrel” – vigyorgott a találkozó másnapján a már említett Kevin Scriven. A kapus ugyanis reggel már az édesapja által vezetett építkezésen keverte a cementet. Kevin hiába reménykedett, hogy a siker után szabadnapot kap, a papa már a kezdés előtt megmondta, alakuljon bárhogy a mecscs, héttől meló van… A hamar kapcsoló sajtómunkások így jártak a legjobban: a fotósok egy kávéscsészével a kezében kapták le a létrán álló hőst, miközben az újságírók olyan jó dumákat jegyezhettek fel, mint „…amíg Steven Gerrard hetente legalább ötvenezer fontot keres, addig én a hónap végén remegve várom a számlákat” vagy „…amíg a liverpooli sztárok esküvői képeiért mélyen a zsebükbe nyúlnak a bulvárlapok, az enyémre csak jó pénzért hajlandók eljönni…”

Utolsó perces gólról álmodik a kiscsapat

Scrivennek ezúttal aligha kell aggódnia: a mai összecsapáson nem lesz hiány fotóriporterből. Ahogy az illik, Havantdrukkerből sem: a Westleigh Park átlagnézőszáma ugyan nem haladja meg az ötszázat, Liverpoolba hatezren kísérik el kedvenceiket. A legtöbben már a párharcra legyártott sálban és pólóban kelnek útra – lám, hatodik vonalbeli alakulat is tud divatot teremteni. A H&W amúgy a médiaérdeklődés hiányára sem panaszkodhat: hétfőn például külön sajtótájékoztatót kellett összehívni a Martin Road-i székházban. Az egyesület alkalmazottai azóta összeszámolták: ezen a héten több cikk jelent meg róluk, mint az elmúlt évtizedben…

Na persze korábban inkább a Havant RFC, illetve a Havant HC szolgáltatta a témát: az egyik a rögbiseket, a másik a gyeplabdázókat tömörítette. Utóbbi valóban ütős gárda volt: három bajnoki címig vitte, sőt több játékost is adott az 1988as olimpián győztes válogatottba. Hazai aranyak ide, szöuli dicsőség oda, a Swansea elleni négyes elég volt ahhoz, hogy a focisták a népszerűségi lista élére ugorjanak – még akkor is, ha a sikeredző, Shaun Gale és a támadósor egyik tagja, Rocky Baptiste bevallottan a Liverpool népes rajongótáborát gyarapítja. A Havant legelvakultabb hívei mégis arról a pillanatról álmodoznak, amikor a mérkőzés utolsó percében, nulla nullás állásnál Baptiste egyedül tör az ötszörös BL-első kapujára… Fogadni azért nem érdemes a vendéggyőzelemre, még akkor sem, ha a William Hill iroda száz az egyhez adja a „sasok” továbbjutását.

Jamie Collins számára viszont nem pénzkérdés ez a csata. A kapitányi karszalagot viselő fedezet kijelentette, ha egymillió fontot kínálnának fel neki, akkor sem mondana le arról, hogy kivezethesse csapatát az Anfield Road gyepére. Nagyon nem kellett ezen morfondíroznia, mert – lapzártánkig – nem kapott ilyen jellegű ajánlatot.

„A Swansea elleni mérkőzés utolsó húsz percében lépni alig bírtam, csak az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam: ha kihúzzuk valahogy, legközelebb Steven Gerrarddal, Fernando Torresszel vagy éppen Jamie Carragherrel találhatjuk szembe magunkat – fogalmazott a civilben a havanti iskolában tanító Collins. – A lefújást követően hamar szóba került, kié lesz Gerrard dressze, mint kiderült, a legtöbb srác arra pályázik. Meglehet, amíg tart a meccs, képtelenek leszünk a közelébe férkőzni, de amint felharsan a hármas sípszó, számíthat arra, hogy tízen veszik majd körül. Persze hiába: szegény csapattársaimnak fogalmuk sincs arról, hogy a térfélválasztásnál levajazom Steve-vel a mezcserét…”

Még öt oldalt is megér a hihetetlen vendégjáték

A találkozóról természetesen a Nemzeti Sport is beszámol majd, ám nem ígérjük, hogy akkora terjedelemben, mint a helyi újság, amely vasárnapi számában öt oldalt szentel a liverpooli túrának. A hírek szerint a szerkesztők fenntartják a jogot a változtatásra: ha a Pool is a Bognor Regis vagy a Fleet Town sorsára jut, különkiadást is megér a történet. Mivel Shaun Gale hivatalosan nem beszélt arról, szerinte milyen taktika vezethet eredményre, csupán Charlie Oatway középpályás, egyben menedzserasszisztens nyilatkozatára hagyatkozhatunk: az általában tartalékként bevetett Shaun Wilkinsonnal próbálják megijeszteni világhírű ellenlábasukat, tudniillik Havatben úgy gondolják, az állandóan vigyorgó futballistánál senkinek sincs ápolatlanabb és csúnyább fogsora. Nem véletlenül „örvend” a „Feketefog” becenévnek…