Az Eiffel-tornyon át Valenciába

Erőn felül teljesített a MiZo Pécs 2010 csapata a női Euroliga mostani idényében. Arra ugyanis előzetesen senki sem számított, hogy az alapszakasz záró fordulója előtt esélye lesz a tízszeres magyar bajnoknak a csoport második helyére. Márpedig most ez a helyzet.

A csoport második helye azért fontos, mert így a legjobb 16 között az egyenes kieséses szakaszban a sorsdöntő összecsapást hazai pályán vívhatnák meg a fekete-fehérek. Ebben az esetben a lengyel Gdynia vagy a meggyengült francia Valenciennes lenne a leküzdendő vetélytárs. Ha harmadik lesz csoportjában a Pécs, akkor viszont a cseh Brno az ellenfél a nyolcaddöntőben úgy, hogy ha szükséges, kétszer játszhat otthon.

A Brno erejéről sokat elárul, hogy magyar légiósa, Béres Tímea nem állandó kezdőember, mert annyi a jó játékos. Kiváló kosarasokból nincs hiány a MiZo szerdai ellenfelénél, a spanyol bajnokságot vezető Ros Casares Valenciánál sem. Elegendő, ha az olimpiai és világbajnok, WNBA- és Euroligagyőztes DeLisha Miltont említjük. Vagy arra a tényre utalunk, hogy a két együttes december hatodikai pécsi találkozóján az Euroliga történetének egyik legponterősebb játékosa, Katie Douglas csak a cserepadon kezdett. Hogy aztán onnan beszállva váljon a spanyolok 80–75-ös győzelmével végződő találkozó legeredményesebbjévé 21 pontjával. Nem véletlenül áll százszázalékos teljesítménnyel a Valencia a csoport élén. S hogy a mieinkre váró veszélyek még fokozódjanak – a Pécsen évekkel ezelőtt körberajongott brazil Erika de Souza is felépült sérüléséből, és játszik szerda este.

Mindeközben a MiZo anyagi lehetőségei az idén meg sem közelítik az évekkel korábban megszokott szintet. Ellenben sok a sérüléssel bajlódó játékos – Heller Anitát megműtötték, Mészáros Kornélia és Emilija Podrug térd-, illetve hátfájdalmai ellenére ott van a magyarok Párizson keresztül Valenciába utazó keretében. És mégis, aki pályára lép, rendszeresen erőn felül teljesít, a csapat meccsek hosszú során keresztül úgy játszik, hogy kalapemelésre késztet minden kosárrajongót. És nem csupán a Mecsek környékén.

Az Európa-szerte méltán megsüvegelt magyar borászat képviselői – a szekszárdi Takler Ferenc, a villányi Tiffán Imre és Jekl Béla – régóta a csapat lelkes híve. A Faenza múlt heti legyőzése után Takler Ferenc azt taglalta Rátgéber Lászlónak, arra a legbüszkébb, amikor a rosszabb évjáratú szőlőből készít kiváló borokat. Talán erre a példára hasonlít a mai pécsi női együttes. A gyengébb egyéni képességeket kiváló csapatmunkával, harci szellemmel pótolja. Ennek köszönhető a faenzai, a vilniusi és a mondeville-i győzelem. Ez a csapat már éppen elégszer bizonyította, nem ijed meg a legnagyobb kihívásoktól sem. Márpedig most jön a legnagyobb: nyerni a veretlen listavezető otthonában…