Markosz verte Maratot

A negyedik napon végre a férfiaknál is megvolt az első igazi csúcsmeccs, amely ráadásul izgalmas, fordulatos csatát hozott. Ez elsősorban Marat Szafinnak volt köszönhető, az orosznak ugyanis ismét sikerült megmutatnia, miért kedvelik sokan, és miért tartják legalább ugyanannyian levitézlett bohócnak. Ráadásul második fordulóbeli ellenfele, Markosz Bagdatisz is igazi egyéniség: a kalózkinézetű ciprusi két éve a fináléig menetelt, tavaly kiesett a második körben, de az idén ismét meg akarja mutatni, mire képes, már csak azért is, mert Ausztrália teljes görög népessége (több százezer ember) szurkol neki nagy lelkesen nemcsak a tévé előtt, de a Rod Laver Arenában is.

Eleinte úgy tűnt, ők örülhetnek majd: az orosz hiába nyert könnyedén az első körben a lett Ernests Gulbis ellen, úgy tűnt, csütörtökön a „rossz Szafin” kelt ki reggel az ágyból. (Persze bukott ő már el hamarabb is: 2000-ben például a dél-afrikai Grant Stafford az első fordulóban búcsúztatta három szettben, aki akkor 472. volt a világranglistán). Bagdatisz bátran küldözgette fel-alá a pályán az oroszt, aki egyik hibát a másik után követte el. A ciprusi az első szett 6:4-es megnyerése után a másodikban is brékelőnybe került, és bár Szafin ekkor még egyenlített, a következő adogatójátékát ismét „sikerült” elbuknia, így két szett után még úgy tűnt, lassan bedobhatja a törülközőt.

Ám az orosz nem adta fel: miután túljutott a szokásos ütőhajigáláson, kicsit összekapta magát, és miután a harmadik játszma elején sikerült elvennie Bagdatisz szerváját, a kedve is megjött a játékhoz – ez pedig Maratunknál létfontosságú. Addig ingatag adogatásai hirtelen összeálltak, és míg korábban alig találta a pályát, ebben az időszakban számtalanszor telibe lőtte a vonalat. Bár ekkor sem játszott hibátlanul (ez mondjuk nem is szokása), 6:2-re és 6:3-ra megnyerte a harmadik és a negyedik játszmát, miközben négy bréklabdát hárított, sajátjai közül pedig ötből hármat bevágott.

Ám ekkor jött a szokásos Szafin-betegség: emberünk természetesen képtelen volt három szetten át végig tökéletesen koncentrálni (pályafutása során még sohasem diadalmaskodott 0:2-ről), miközben Bagdatisznak (aki minden dicséretet megérdemel már a küzdeni akarásáért is) sikerült megújulnia. Az adogatásai ismét „ültek” (ellenfele csak nyújtózkodni tudott utánuk), így saját szervagémjeivel nem volt gondja, Szafinéit ugyanakkor keményen letámadta, akinek ez olyannyira nem volt ínyére, hogy még hajmeresztő hibákkal is segítette a ciprusit. Bagdatisz végül simán, 6:2-re nyerte meg a döntő felvonást, és a svéd Thomas Johansson után a második útjába kerülő Grand Slam-győztest is felülmúlta – a 32 között egy harmadik, a hazai kedvenc, Lleyton Hewitt várja.

Egy másik Grand Slambajnok, Roger Federer (vele Bagdatisz csak a négy között találkozhat) simán, 6:1, 6:2, 6:0-ra verte meg a 35 éves francia Fabrice Santorót, a kétkezes tenyeresek mesterét, és a nyolcaddöntőbe jutásért a szerb Janko Tipszarevicset győzi majd le valószínűleg hasonlóan könnyedén. Egyébként is könynyű napja volt a jobb kiemelteknek a csütörtök: a szerb Novak Djokovicstól az argentin David Nalbandianig mind továbbléptek.

Ami a hölgyek versengését illeti, ott tulajdonképpen semmi különös nem történt: Venus Williams egy kicsit megszenvedett ugyan a francia Camille Pinnel (7:5, 6:4-re azért az amerikai nyert), egyetlen kiemeltként pedig kiesett az ukrán Aljona Bondarenko (a csinos dán Caroline Wozniacki búcsúztatta két szettben), ezt leszámítva azonban minden a papírforma szerint alakult. Azt még érdemes megjegyezni, hogy az első fordulóban Szávay Ágnest kiverő orosz Jekatyerina Makarova a második akadályt is sikerrel vette (az osztrák Yvonne Meusburgert két sima szettben győzte le), így ő lesz az orosz Nadja Petrova ellenfele a legjobb 32 között – néhány napja ezt még egy kicsit másképp terveztük.