Húszévesen máris vezér az Arsenalban
Pár évvel ezelőtti feljegyzések szerint a 2003-ban a Barcelonától az Arsenalhoz kerülő Cesc Fábregas mindössze angolul szeretett volna jól megtanulni, illetve minél többet ellesni a két „középpályásmotor”, Patrick Vieira és Gilberto Silva tudományából. A nyelvtudását nem tisztünk elbírálni, a játéka kapcsán viszont elmerenghetünk azon, hogy vajon meghaladta-e elődeit. Hogy utolérte őket, az nehezen megkérdőjelezhető: Gilberto Silvával szemben biztosan ő jön ki jobban az összehasonlításból, és egy egészséges Vieirával szemben sem lenne félnivalója. Utolsó londoni szezonjában Fábregasnak 45 tétmérkőzés jutott, a Vieira utáni érában pedig az ő 128 ütközeténél senkinek sem volt több az Arsenalnál. Úgy, hogy a legerősebb kezdőcsapatban még mindig ő a legfiatalabb a maga 20 évével.
Korából és játékából adódóan a fiatal játékosoknak járó összes elismerést begyűjtötte, a Golden Boy-címet adományozó Tuttosport például azt írta róla, hogy „… egy veterán önbizalmával játszik”, és furcsa módon a veterán szó ragadta meg vele kapcsolatban egy legenda, Liam Brady fantáziáját is. „Amikor őt látom játszani, egy régi kor elevenedik meg előttem. Fiatalon nem hittem, hogy ekkora játékos lesz belőle, most viszont úgy érzem, mintha John Giles, Johnny Haynes vagy Gérson szelleme tért volna vissza a pályára” – mondta a londoni klub
egykori nagy alakja, aki a maguk nemében korszakos egyéniségekhez hasonlította Fábregast, akit képesnek tart arra, hogy valamikor emblematikus figurája legyen az Arsenalnak.
Ahogyan keretes anyagunkban olvasható, az „ágyúsoknál” korosztályos rekordok sorát döntötte meg, 19. születésnapja előtt már megünnepelhette, hogy ötvenedszer kezdett a Premier League-ben, a következő szezonban pedig már rajta feszült az Olaszországba távozó csapatkapitány, Vieira 4es meze is. A szám azonban nem csupán a francia miatt bír különleges jelentőséggel a spanyol számára, ugyanis példaképe, Pep Guardiola is hasonló dresszben futballozott.
Az ő örökét a selecciónban, a spanyol válogatottban igyekszik átvenni – egyre több sikerrel. Diego Maradona már megelőlegezte neki a teljes áttörést, mi maradjunk annyiban, hogy még tinédzserként ott volt a 2006-os világbajnokságon; Luis Aragonés kapitány mind a négy mérkőzésen játéklehetőséget adott neki (az első fellépése természetesen rekordot hozott, hiszen spanyol játékos 19 évesen és 41 naposan előtte nem játszott vb-mecscset), ő pedig a tunéziaiak ellen két gól előkészítésével hálálta meg a bizalmat. Jelölték a torna legjobb fiatal játékosa címre is, de arra senki sem mert még csak gondolni sem, hogy Németországban bárki is megverhet egy németet (Lukas Podolski).
Azóta már pótolta az egyéni elismeréseket, és lassan hozzáfoghat a trófeák gyűjtéséhez is. Az idén négyre is van esélye, hiszen az Arsenal a BL-ben, a Premier League-ben, az FAkupában és a Ligakupában is esélyes a végső sikerre. Ilyen mértékű halmozásban az „ágyúsokon” kívül csak a Chelsea reménykedhet, de amíg a „kékeknek” pillanatnyilag nincs egyértelmű vezérük, az Arsenalnál megkérdőjelezhetetlenül Fábregasnál van a marsallbot.
