Védés után kispadon
A nyár végén Fülöp Mártonnal madarat lehetett volna fogatni. A Premier League-be feljutó Sunderland kölcsönadta a másodosztályban szereplő Leicesternek, ezzel búcsút intett a kispadnak, és végre rendszeresen védett. A magyar válogatott kapusa a három és fél hónap alatt harmincnégy mérkőzésen állt a háló előtt, ami bizonyítja: megbecsült tagja lett csapatának. Január 4-én azonban ismét a Sunderland öltözőjében kellett jelentkeznie, mert lejárt a kölcsönadás ideje, és a hét végi FA-kupa-mérkőzésen ismét a kispadon kuporgott.
Milyen érzésekkel ment vissza Sunderlandbe?
Azzal, amit most is érzek: jobb lenne Leicesterben védeni, mint itt a tartalékok között ülni. Nem maradhatott volna? De, ha a Leicester végleg megvesz. Egymillió fontot ajánlott értem, ám Roy Keane, a Sunderland menedzsere ezt nem tekintette komoly szándéknak, azt mondta, szerinte hárommillió fontot érek.
Ez nem hangzik rosszul!
Igen, megtisztelő az értékelése, ám ettől még nem védek. Persze tudomásul veszem, hogy ide köt a szerződésem, ezért ott kell kiharcolnom a helyemet, ahol a Sunderland akarja.
Roy Keane kecsegteti valamilyen lehetőséggel?
Azt mondta, szeretné, ha küzdenék, mert minden esélyem megvan rá, hogy a kapuba állhassak. Szerintem a jelenlétemmel nyomást akar gyakorolni Craig Gordonra, az első számú kapusra, de ha lehet, akkor én inkább távozni szeretnék. Az átigazolási időszak a hónap végén zárul, ha addig nem adnak el, akkor szívesen mennék újra kölcsönbe, csak hogy rendszeresen védhessek. Nem lesz hosszú az idény, hiszen április végén befejeződik a bajnokság.
Milyen formában van?
Kimondottan jól érzem magam, a sikeres és végigvédett őszi évadnak köszönhetően az önbizalmammal sincs gond, és itt, Sunderlandben is kedvező visszajelzéseket kapok a formámról. Tudom, nem kis dolog egy angol élvonalbeli csapat második számú kapusának lenni, de én ennél többre vágyom, többre is vagyok képes. És ami a legfontosabb: legalább tíz évig a magyar válogatott első számú kapusa szeretnék lenni, ehhez pedig rendszeresen védenem kell.
