Teremfoci, zárt osztály
Ehhez azért már igazi sportszeretet, mindent felülíró őrült ragaszkodás kell: a Eurosport 2-n a prágai terembajnokság Plzen–Zizkov összecsapása ugyanis január 5-én nem feltétlenül szegezi fotelhez az átlagos elhivatottságú fociszurkolót. A zsúfolt lelátók előtt zajló tili-toli legfeljebb arra készteti a tévénézőt, hogy néhány másodpercig meditáljon, kombináljon. Például arról, hogy nálunk vajon miért nem működik az, ami tőlünk nyugatra, keletre, északra, délre – ahol a körülmények a miénkhez hasonlóak – igen. Avagy szűk évtizednyi, megszakításokkal terhes létezés után miért szenderült jobblétre a hivatalos magyar téli, anno Tippmix, később Arany Ászok néven futó terembajnokság.
Az esemény szervezését a rendezvény ötletgazdájától, a Sporteam Kft.-től 2005-ben kétoldalú szerződés aláírásával átvevő Magyar Labdarúgóliga, illetve a szervezet felszámolását követően a jogutód Magyar Labdarúgószövetség ugyanis ebben a szezonban nem írta ki a tornát, és ez az aranykorban (a 90-es évek végén) a Budapest Sportcsarnokba tízezer fanatikust vonzó, menet közben több szempontból is átalakuló, egyre profibb versengés hattyúdalát sejteti.
„Az évek során kisebb-nagyobb nehézségekkel mindig is meg kellett birkóznunk a torna szervezése közben, de azt hiszem, a téli terembajnokság a magyar labdarúgás meghatározó eseményévé nőtte ki magát – jelenti ki büszkén Erdős László, a korábbi jogtulajdonos Sporteam Kft. ügyvezetője. – A Budapest Sportcsarnok leégése után szerényebb kapacitású helyszíneken, de továbbra is telt házas, pozitív kisugárzású, a média, a szurkolók és a játékosok által is kedvelt tornákat rendeztünk, amelyek országszerte majdnem mindenütt sikert arattak. Nem tisztem megítélni, hogy az idén miért nincs hivatalos terembajnokság. Úgy vélem, ha valamihez a szívét adja az ember, azaz minden egyes apró részlet pontosan, előre megtervezett, ha a háttérben zajló marketingmunka, a kommunikáció zökkenőmentes, a széles körű médiamegjelenés is szavatolt, és nem mellékesen a szándék is megvan, elvileg nincs akadálya annak, hogy minden aspektusból pozitív szaldóval záruljon az esemény. Ebben az esetben lenne létjogosultsága a bajnokságnak.”
Mindazonáltal hiba lenne megfeledkezni azokról az apróbb-nagyobb malőrökről, amelyek véletlenül sem tettek jót a terembajnokságnak: az egyre csökkenő pénzdíjakról, egyes klubok kiskapukereső bojkottjáról (a tartalékegyüttest nevezték a sorozatra), s végső soron a magas belépődíjak, a távoli helyszín, vagy szimplán a klub- és szakvezetők megtévesztő manőverei miatt felháborodott szurkolói csoportok – esetleg szponzorok – távolmaradásáról.
Mindenesetre a kézilabdázók, a kosarasok vagy a pólósok évi gálája azt sugallja: más formában, rendezett viszonyok közepette egy félnapos show-ra inkább vevő a honi közönség – akár egy kevésbé látványos sportágban is, persze csak akkor, ha az eseménynek tényleg van gazdája. Erős a gyanúnk, a magyar terembajnokságnak éppen ez az „árvaság” tett be.
És a szurkolókat hidegen hagyó, február közepén újrainduló Ligakupa.
