Már visszaszámlálnak

Most akkor mi lesz a mauritániai szakaszokkal? – vetődött fel a kérdés sokakban a csütörtöki hivatalos közlemény után, amelyben a francia kormány felhívta állampolgárai figyelmét, ne utazzanak Mauritániába az ott kialakult veszélyes helyzet miatt. A francia kormány ugyanis nem fogadta el a mauritániai kabinet Dakar-ralira vonatkozó biztosítékait. Hogy mindez egészen pontosan mit jelent, azt egyelőre nem tudni, ám a viadal szervezői egész délután tárgyaltak, egyeztettek, felvették a kapcsolatot a francia és a mauritániai kormány képviselőivel is. Egyszóval összeült a válságstáb. Nem csoda, hiszen a mezőny a szünnappal együtt kilenc napot tölt – töltene – Mauritániában. Márpedig ha változtatni kell, az azt jelenti, hogy majdnem a teljes útvonalat át kell tervezni, az pedig néhány nap alatt enyhén szólva is kalandos lenne… (Az előzmények ismertek: múlt hétfőn útonállók meggyilkoltak egy négytagú francia családot Mauritániában, néhány nappal később pedig terroristák öltek meg három katonát.)Hogy mire jutottak a szervezők és a két ország kormányának képviselői, az lapzártánkig nem derült ki, újabb fejlemények pénteken várhatók. De nézzük, mi történt csütörtökön az idei Dakar-rali rajtjának helyszínén, Lisszabonban!A leghosszabb nap. Valaki így nevezte az adminisztratív és technikai ellenőrzést. Nem véletlenül, hiszen a várva várt túra előtt ez valóságos tortúra, afféle szükséges rossz. Az újoncok minden évben megrökönyödnek azon, hogy legalább kéttucatnyi pecsétet kell begyűjteniük (ha mindegyikre csak öt percet számolunk, akkor is több, mint elég…), azon meg pláne, amikor az orvosi ellenőrzésnél amellett, hogy ellenőrzik, megkapták-e a szükséges oltásokat (a sárgaláz elleni kötelező, a többi csak ajánlott), nyilatkozniuk kell arról, kit értesítsenek a szervezők, ha balesetben megsérülnek, netalán meghalnak. Bizony, a Dakar veszélyes üzem, és ezt egy pillanatra sem szabad elfelejteni, még akkor sem, ha jelenleg még minden nyugodtnak, békésnek látszik. Már amennyire nyugodtnak lehet nevezni ezt a színes, nyüzsgő forgatagot, amelyben vannak felül motorosdzsekit, alul skót szoknyát és motorosbakancsot viselő urak, meg vagány hölgyek, akikről egyszerűen muszáj elhinni, hogy legyűrik a sivatagot, és persze ott vannak a profik, akik győzni mennek a Szaharába. Közülük csütörtökön a Mitsubishi lendült át az „első akadályon” – a címvédő Stéphane Peterhansel, valamint szintén Dakar-győztes csapattársai, Luc Alphand, Maszuoka Hirosi és Joan Roma a legnagyobb lelki nyugalommal tűrte a megpróbáltatásokat, de látszott, szívesebben lennének már a sivatagban.Csakúgy, mint Palik László, aki minden évben elsüti a poént, miszerint gyerekkora óta arról álmodik, hogy egész nap a különböző asztalok, matricaragasztók és műszaki ellenőrök előtt kanyargó végtelen sorban álljon.Amikor azonban komolyra fordítja a szót, elárulja, hogy erre a napra igenis szükség van ahhoz, hogy az ember kezdjen „elszakadni a külvilágtól”, és ráhangolódjon a maratoni szaharai száguldásra.„Kell ez az unatkozás, a viszonylagos nyugalom ahhoz, hogy az ember már a versenyre koncentráljon. A rajt után már úgyis folyamatos a küzdelem az idővel – nemcsak a szelektív szakaszokon, hanem azok előtt és után is próbál az ember minden percet a lehető leghatékonyabban kihasználni. Ha mást nem, hát megpróbál gyorsan, sokat aludni…”Autósaink közül nem egyedül Palikék estek át a kötelező ellenőrzéseken: Kis Sándor és Czeglédi Péter is begurulhatott Nissanjával a zárt parkolóba. A kétszeres magyar bajnok pilóta nem különösebben ideges típus, ám a mezőnyt elnézve azért ráncolta a homlokát. „Próbáltam lazán venni ezt a gépátvételt, de egyszerűen nem megy. A motorokat még be sem indították, én mégis úgy érzem, hogy ezúttal sem lesz könnyű dolgunk, a mezőny ugyanis nagyon megerősödött…”Sajnos a magyar drukkerek számára egy rossz hírt is tartogatott a nap, kiderült, hogy a Kovács Miklós, Sipos Tamás, Tóth Tamás trió nem indulhat a kamionosok versenyében. Az ok: a Scania homologizációs papírjaival gondok támadtak, így az újonc csapat választhatott: vagy hazamegy, vagy a szervizútvonalon haladva teljesíti a távot. Kovácsék az utóbbi mellett döntöttek, ha már nekivágtak a nagy kalandnak, nem fordulnak vissza.