Tízen belüliek társasága

Hétfő óta megérdemelt szabadságát tölti. Már idehaza?Hétfő óta megérdemelt szabadságát tölti. Már idehaza?

Mondjuk úgy, útban vagyok hazafelé – felelte Hajnal Tamás.

– Három-négy napig ugyanis Ausztriában pihenünk a párommal, egyszerűen csak élvezzük a telet. Nyolcszázötven méter magasan vagyunk, a talpunk alatt legalább ötvencentis hó ropog, no és mesefilmekbe kívánkozó karácsonyi hangulat vesz körül minket. Mit mondjak, csodálatos.

Sílécet is vittek?

Látja, azt nem. Életemben egyszer volt léc a lábamon, de két perc után lecsatoltam. Azt viszont nem tagadom, hogy ebben a miliőben lenne kedvem síelni, ám a magamfajta kezdőnek tisztában kell lennie az ezzel járó következményekkel, így inkább nem kockáztatok. Úgyhogy téli sportágnak marad a teremfoci…

Nagypályán nem kispályázott, gondoltam is, hogy a beszélgetésünket úgy indítom: a Bundesliga tizedik legjobb labdarúgóját keresem…

Viccnek jó.

Azért van alapja, tudja, a számok nem hazudnak.

Örülök, sőt büszke vagyok rá, hogy ilyen jónak értékelték a teljesítményemet, de hatalmas hibát követnék el, ha elájulnék magamtól. Csakúgy, mint eddig, ezután is úgy kell lemennem minden edzésre, hogy mindenkit meggyőzzek: helyem van a Karlsruhéban. Ha elhiszem magamról, hogy már jó játékos vagyok, akkor sosem leszek jobb; márpedig nekem az a célom, hogy még jobb legyek.

Eddigi karrierje legszebb hónapjain van túl?

Mindenképp. Számomra nagy kihívás volt ez az ősz, és örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak elvegetáltam egy Bundesliga-csapatban, hanem meghatározó tagjává váltam. Bizonyítani akartam egyrészt a szakmai stábnak, másrészt magamnak. Talán kijelenthetem, hogy sikerült.

Ha ez számít: szerintem is. No és az edzője, Edmund Becker szerint is, aki a hétfőn piacra került Kickerben áradozott önről. Apropó, indulás előtt még beszerezte a lapot?

Igen, és már olvastam is az interjút.

Hízott a mája, amikor ahhoz a részhez ért, hogy „…Tamás ízig-vérig profi” meg hogy „…teljes joggal lehet példakép”.

Jólestek a szakvezető szavai, csak megerősítették azt, amit egész ősszel éreztem: hogy mindenki bízik bennem.

Figyeli a Kicker osztályzatait?

Szaklap, úgyhogy igen.

Megfelelően értékelték a produkcióját?

Összességében igen. Volt, hogy eggyel jobb jegyet is kaphattam volna, ám ez fordítva is igaz. Szóval reális az átlag.

Vagyis valóban ön a Bundesliga tizedik legjobbja.

Az osztályzatok alapján igen, de ha engem kérdeznek, nem csupán kilencen előznek meg a rangsorban. Maradjunk annyiban, ha újonc csapatunk nem állna a hatodik helyen, én sem lennék tizedik.

Akad egy lista, amelyen még előkelőbb pozíciót foglal el: a kanadai táblázaton hatodik.

Jó, hogy említi, mert ez még fontosabb nekem. Öt gólt szereztem, adtam hat gólpasszt, így elmondhatom, hogy tizenkilenc találatunkból tizenegyben jelentős szerepet vállaltam. Ez remek arány, erre még büszkébb vagyok, mint a Kicker osztályzataira.

Tudja, hogy itt Huszti Szabolcs nyolcadikként követi?

Örömmel láttam. Hiába, komoly a konkurencia…

Ha azt mondom, hogy január harmadika, csütörtök, délelőtt fél tíz, mi ugrik be?

Hogy edzésre kell mennem.

Vágja a centit?

Imádok tréningezni, de őszinte leszek: tegnap és ma jó volt úgy felkelni, hogy öltözés után nem kellett rögtön a pályára indulnom. S jó lesz holnap és holnapután is így ébredni… A család és a karácsony most hamarabb eszembe jut, mint az edzés.

A jövő év elején hol „veszi fel a munkát”?

Hogyhogy hol? Ezer százalék, hogy Karlsruhéban.

A Dortmund érdeklődése smafu?

Megtisztelő, azonban ki van zárva, hogy a télen klubot váltsak.

És a nyáron?

Ne szaladjunk annyira előre, élvezzük ezt a csodálatos telet…