Vannak pótolhatatlanok
Négy győzelem, 11 vereség, 37–73-as gólkülönbség. Ez volt vasárnap délutánig a magyar jégkorong-válogatott örökmérlege Japán ellen. Nem a legfényesebb, s csak azért nem csúfosabb ennél is, mert az utóbbi két és fél esztendő három sikere kozmetikázott a lehangoló statisztikán. Egy magyar–japán összecsapás tehát a mi számunkra már csak a sporttörténelmi előzmények okán sem lehet érdektelen. Hát még ha ez a csata tornagyőzelemről dönt, miképpen vasárnap a miskolci ütközet.
A Pannon Hoki-kupa záró mérkőzésére nem teltek meg teljesen a városi jégcsarnok lelátói. Hiába, mifelénk az embernek inkább a szumó, a futball vagy a baseball jut eszébe Japán neve hallatán. Pedig az ország jégkorongszövetsége mindössze három évvel a magyar után, 1930-ban csatlakozott a nemzetközi szövetséghez (IIHF). Viszont mostanra tízszer annyi, húszezer regisztrált játékossal büszkélkedhet, mint a magyar. A hoki ottani bázisa Hokkaido szigete, ahol hasonlóan rideg az időjárás, mint az észak-amerikai kontinensen New Englandben vagy Ontario egy részén. A két ország jégkorongsportja sok szempontból hasonló utat jár be manapság: az elit klubok arrafelé is egy nemzetközi bajnokság, a kínai és koreai együttesek közreműködésével életrehívott Ázsia Liga révén igyekeznek megőrizni nemzetközi versenyképességüket. A nagy álom tudniillik Japán számára is az A-csoportos szereplés. A visszakerülés reményében készül augusztus óta együtt Mark Mahon gárdája, s ezért vállalta Szapporó az áprilisi divízió 1-es vb egyik csoportjának megrendezését.
Hogy aztán a feljutásra reálise az esélye a leendő házigazdának, nehéz megmondani. Mindenesetre a majdani ellenfelek közül Ukrajnától 7–0-ra kapott ki Miskolcon. A magyarokkal vívott találkozóból ellenben mélyreható szakmai következtetéseket azért nem lehet levonni, hiszen a honi hoki két ikonja, Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián pihenőt kapott vasárnapra. Mi több, Pat Cortina sem állt a kispad mögött; a szövetségi kapitánynak klubkötelezettségei miatt vissza kellett térnie Innsbruckba. Helyettese ezen a délutánon segítője, Énekes Lajos volt.
Nos, sok örömteli információval nemigen szolgálhatott a fehérvári szakember távollévő főnökének. Az első felvonásban békés korcsolyázás zajlott, szolid, ám érdemi hasznot nem hozó magyar fölénnyel. Noha Makszin Urda játékvezető szorgosan osztogatta a kisbüntetéseket, a felek az emberelőnyökkel sem tudtak mit kezdeni. A magyarok tompán, a japánok gépiesen hokiztak. A folytatásban már helyzetek is akadtak; fájdalom, elsősorban a szigetországiak előtt, Szuper Levente azonban nemcsak szuper, hanem zseniális volt. Ám a Milano Vipers kapusa a 35. percben leült a kispadra, Budai Krisztiánnak még bemelegedni sem volt ideje, máris a kapujába került a korong. A meccs képe érdemben az utolsó harmadra sem javult. Az alapjáraton pörgő magyar együttes képtelen volt magasabb sebességi fokozatba kapcsolni, s csupán egy időn túli egyenlítő gólra futotta erejéből. Így bár két remek győzelmet könyvelhetett el a Pannon Hoki-kupán, a tornagyőzelemről lemaradt. Hasznos tehát, ha Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián olykor pihenhet, ám a jelek szerint még hasznosabb, ha jégen vannak...
