Kötelező barátkozás a meccs után

Az utóbbi időben egyre több botránnyal terhelt olasz labdarúgásban páratlan lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést, hogy a Fiorentina vasárnap tett gesztusát tegyék általánossá az ország bajnokságaiban. A firenzei egyesület játékosai az Internazionale elleni, 2–0-ra elveszített hazai bajnokijukat követően díszsorfalat álltak az öltözőbe vonuló milánói futballistáknak, és kézfogással, tapssal gratuláltak nekik győzelmükhöz.

„Szép jelenet volt, az olasz futball jelenlegi helyzetében nagy szükség van az efféle sportszerű megnyilvánulásokra” – emlékezett az Artemio Franchi Stadionban lejátszódott eseményekre Roberto Mancini, a már a szerdai, Lazio elleni elhalasztott bajnokira készülő Inter vezetőedzője.

Az eset rendkívül pozitív visszhangját észlelve a korábban tétovázó futballvezetők is teljes mellszélességgel kiálltak a Fiorentina szokatlan kezdeményezése mellett. Antonio Matarrese, a labdarúgóliga elnöke például rögvest javasolta, hogy az ellenfélnek járó gratulációt januártól tegyék kötelezővé a Serie A és a Serie B mérkőzésein. És ha az ügyet a december 13-i tanácskozáson a klubok képviselői is támogatják, jövőre minden bizonnyal szemtanúi lehetünk annak, amint az ősi ellenségnek számító Inter és Milan vagy a Roma és a Lazio játékosai közösen tisztelegnek a nagy rivális futballistái előtt.

Az elismerés e módja egyébként hasonlít az Angliában már meghonosodott szokáshoz, a Premier League-ben ugyanis a bajnoki címet idény közben megszerző csapatot a hagyományok szerint a szezon hátralévő részében illik megtapsolnia a mindenkori ellenfélnek.

De más sportágakban is akad példa hasonlóra. A rögbiben például régi múltra tekint vissza a „harmadik félidő” intézménye, ami azt jelenti, hogy a meccs után a két csapat játékosai öszszeülnek, közösen megisznak egy-két sört, tréfálkoznak, és megbeszélik a mérkőzés tapasztalatait. Andrea Lo Cicero, az egyik legismertebb olasz rögbijátékos azonban úgy véli, a gesztust nem szabad kötelezővé tenni.

„Nekem is tetszik, ha egy sporteseményen ilyen pozitív viselkedést tapasztalni, különösen akkor, ha a gesztus spontán módon, a sportolók szívéből jön, ahogyan az Firenzében is történt – fejtegette Andrea Lo Cicero. – Ám nem szabad ezt erőltetni, csak akkor van értelme, ha a játékosok önszántukból szeretnék ilyen formában kifejezni elismerésüket.”