A csatárnak elege lett a csapatából

Alig játszott, gól, gól passz nem fűződött a nevéhez: gyanítom, nem lepte meg a szakmai stáb döntése.Alig játszott, gól, gól passz nem fűződött a nevéhez: gyanítom, nem lepte meg a szakmai stáb döntése.

Igenis meglepett – felelte a Honvédban korábban hatvanhárom bajnokin szereplő s azokon tizenkilenc gólt szerző csatár. – Nem azért írtam alá három esztendőre szóló megállapodást, hogy fél év után felbontsam. Nem számítottam, de nem is számíthattam arra, hogy enynyire kevés lehetőséget kapok.

Ha jól emlékszem, visszatérésekor ön is elismerte, hogy nincs megfelelő állapotban.

Nyáron valóban nem voltam a topon, azóta azonban összeszedtem magam, úgyhogy ez nem lehetett az oka a válásnak.

Hanem?

Mindenekelőtt magamban kerestem a hibát, és arra jutottam, hogy amikor nagy ritkán pályára léptem, nem sikerült meggyőznöm Supka Attilát arról, hogy nélkülem elképzelhetetlen a Honvéd. Igaz, csupán kétszer voltam kezdő, másik két alkalommal pedig becserélt az edző, utána meg mintha elfelejtett volna. Nem állíthatom, hogy élveztem a bizalmát.

Bizonyára nálam is jobban tudja, hogy a támadót elsősorban az minősíti, hányszor talál a kapuba.

Ezzel nem vitatkozom, a számok tényleg nem mellettem szólnak. Mégis azt mondom, nem ezt a bánásmódot érdemeltem. Mint ahogy én is maximálisan respektálok mindenkit, aki tenni akar ezért az egyesületért, nekem is több tisztelet járt volna.

Beszélt Supka Attilával?

Egyszer, akkor is én kezdeményeztem. Amikor már a kispadon sem jutott nekem hely, rákérdeztem, min kellene javítanom. Az a válasz érkezett, hogy vannak nálam jobb formában lévő labdarúgók. Elismerem, akkoriban jól ment a csapatnak, nehéz volt bekerülni még a keretbe is, de csak ismételni tudom magam: több lehetőséget kellett volna kapnom. Úgy tűnik, a nyáron igazából csak én akartam, hogy a Honvédba igazoljak.

A Ligakupában és a tartalékegyüttesben gyakran szóhoz jutott.

És? Az NB III nem egy kategória az élvonallal, nekem nem a harmadosztályban kellett volna bizonyítanom. Sok értelme egyébként annak sem volt, hogy a B-csapatban nem maradtam adós a gólokkal, hiszen Supka Attila egyszer sem nézte meg a meccsünket. Rettenetesen csalódott vagyok a történtek miatt, már csak azért is, mert pályafutásom során még nem fordult elő, hogy megköszönjék a munkámat. Habár ebben nem sok köszönet volt…

Gondolom, úgy tervezte, Kispestről megy nyugdíjba.

Ilyesmiről álmodtam. Megjegyzem, eljutottak hozzám olyan vélemények, miszerint levezetni tértem haza, meg hogy „elvagyok, mint a befőtt” – ezt ezúton is kikérem magamnak. Naponta arra törekedtem, hogy száz százalékot adjak ki magamból, én sajnálom a legjobban, hogy ez csak ennyire volt elég.

December végén tölti be harmincharmadik életévét. Folytatja?

Nagyon bánt, hogy így zárult le ez a fejezet, de nem hagyom abba. Azt azonban egyelőre nem tudom, hol folytatom a pályafutásomat.

A tizenkilencedik kerületben nevelkedett, a csapathoz kétszer tért vissza. Lesz még egyszer visszaút?

Sosem futballozom már a Honvédban.