Csak egyetlen légiós tartja a lépést

Csütörtökön az FC Sopron– MTK Budapest találkozó (amely 5–1-es vendéggyőzelmet hozott) az őszi idény utolsó bajnoki mérkőzése volt. Akadnak klubok, amelyekben a szurkolók, elöljárók elégedettek lehetnek a mutatott produktummal (ilyen lehet az éllovas MTK, az ötödik Kaposvár vagy éppen a nyolcadik helyezett Nyíregyháza is), és vannak együttesek (mint például a kieső helyen telelő Tatabánya és Sopron), amelyek legszívesebben elfelednék a maguk mögött hagyott tizenöt fordulót. A játék főszereplői, a labdarúgók leltárt készíthetnek ilyenkor, elgondolkodhatnak azon, mivel járultak hozzá (vagy mivel nem…) csapatuk szerepléséhez, kell-e szégyenkezniük, vagy pedig tiszta lelkiismerettel nézhetnek alkalmazóik szemébe.

Remekeltek a szürke csapatok kapusai

k azok a futballisták, akiket ebben a szerepkörben alkalmaznak. Nemcsak az különbözteti meg őket társaiktól, hogy rendszerint kesztyűt húznak és a büntetőterüten belül kézzel is megfoghatják a labdát, hanem az is, hogy tulajdonképpen egyéni sportolóknak számítanak. Más munkára van szükségük, mint a mezőnyjátékosoknak, sokan bolondnak, flúgosnak tartják őket (olykor nem teljesen alaptalanul…), ám egyvalamit azonnal szögezzünk le: minőségi együt