Fantasztikus Federer

Amikor az egy-két évvel ezelőtt földi halandó (azaz mindenki, akit nem Rafael Nadalnak hívnak) számára még verhetetlen svájci beszedett egy-két nehezebben magyarázható vereséget, már kezdtük azt hinni, hogy esetleg felzárkózhatnak rá a többiek (Nadal, vagy a szerb Novak Djokovics). Ám hiába számolgattunk ranglistapont-különbségeket, kerestük Federer megtorpanásának mentális okait – szakmailag lehetetlen fogást találni rajta –, ő minden kétkedőre rácáfolt a kilenc napja befejeződő ATP Mesterek Kupáján, amelyet riasztó fölénnyel és földöntúli játékkal nyert meg.

Uralkodása tehát várhatóan folytatódik még egy ideig, de a mostani mérföldkő alkalmából a profi férfiteniszezők szervezetének honlapja azért terjedelmes statisztikákban összegezte a csúcson töltött első kétszáz hetet – és az előtte a profik között eltöltött bő öt esztendőt.

Meglepő következtetéseket nehéz lenne levonni a mellékelt számokból: az mindenesetre látszik – nem mintha bárkinek kétségei lehettek volna efelől –, hogy Roger király a trónra lépése előtt sem tartozott az ügyetlen játékosok közé, ám fölénye az elmúlt alig négy évben vált igazán megdöbbentővé. 2004. február 2., a rangsor élén töltött első napja óta egyik hajmeresztő adattal a másik után lehet alátámasztani, mennyire kiemelkedik ellenfelei közül.

A teljesség igénye nélkül szemezgetve az adatok közül: a világelső „fénykorában” átlagosan négy torna közül háromban finálét vívhatott, s ezek közül csak nagyjából minden ötödiket veszítette el. Grand Slam-döntőbeli mérlege még jobb hajszálnyival (és ha nem lett volna Rafael Nadal…), 2003 júliusa és 2005 novembere között pedig egészen egyszerűen minden tornagyőzelemért játszott találkozóját megnyerte, szám szerint 24-et – őrjítő mennyiség. Hogy átlagosan 13 mérkőzésenként veszít egyáltalán, szinte már mellékes, abba pedig jobb bele sem gondolni, hogyan alakult volna a statisztika, ha nincs az az egy-két elszórakozott meccse. Olyan meg évek óta nem fordult elő a svájcival, hogy egymás után három versenyen lemaradjon a fináléról.

Összegezve: a világelső rettenetesen jó, és úgy tűnik, ez még sokáig nem fog változni. Hiába jönnek fel a riválisok, tartja a pozícióját, és újabb babérokra tör. Meghódítandó csúcsok ugyanis még vannak: hogy mást ne mondjunk, Pete Sampras 14 Grand Slam-győzelméhez is hiányzik még neki kettő. Ami pedig a világranglistát illeti, ott is van még megdönteni való Sampras-rekord: az amerikai összesen – megszakításokkal – 286 hétig állt a rangsor élén. De hogy több mint másfél év múlva is ő lesz-e a csúcstartó, arra nem mernénk megesküdni.

Világranglisták a 15. oldalon