Egy másik világban

Jerzy Hawrylewiczet imádták a lengyel és a német futballszurkolók, pedig sohasem tartozott a klasszisok közé.

Szczecinben akár pénz nélkül is elmehetett ebédelni vagy vacsorázni, mert számíthatott arra, hogy a futballrajongók megvendégelik. Tagja volt a kikötőváros legsikeresebb csapatának, amely az 1986–1987-es szezont a második helyen zárta az élvonalban, s úgy tűnt, a kulcsembernek számító csatár végre megvalósítja álmát, s bekerül a válogatottba. A szövetségi kapitány azonban nem engedett a közvélemény és a média nyomásának, majd a játékos hamarosan a családi érdeket, a jóval magasabb fizetést figyelembe véve az akkor a német harmadik vonalban szereplő VfB Oldenburghoz igazolt. A csapatnál imádták a lengyel cselkirályt, és az Oldenburg az 1991–1992-es másodosztályú bajnokságban az utolsó fordulóig versenyben volt a Bundesliga I-be kerülésért, de a Bayer Uerdingen végül egy góllal (!) megelőzte riválisát.

Jerzy Hawrylewicz ekkor már saját csatáját vívta, mert 1992. április 20-án súlyos szívroham érte a pályán. Egy negyedik ligás gárda ellen játszott a tartalékcsapat, és féléves kényszerpihenőt követően a légiós ekkor próbálkozott meg újra a futballal. A második félidő derekán egy beadás után igyekezett visszafelé, amikor hirtelen összeesett.

„Először úgy tűnt, kifordult Jerzy bokája, és ezért zuhant a fűre – emlékezett a napjainkbana St. Pauli kapusedzőjeként dolgozó Klaus-Peter Nemet, az Oldenburg akkori másodtrénere. – Elsőként a fizioterapeutánk érthozzá, és azonnal jelezte, nagy a baj. Villámgyorsan odarohantam a földön fekvő játékoshoz, és elkezdtem az újraélesztést. Jerzy már nem lélegzett, leállt a szíve, beállt a klinikai halál.”

A helyszínen lévő mentőben nem volt defibrillátor, újabb rohamkocsit kellett hívni, ezért a játékos agya 8 percig nem jutott oxigénhez, ami végleges károsodást okozott.

A sors kegyetlensége, hogy hosszú szünet után éppen a tragikus találkozóra ment ki először a csatár felesége és három gyermeke, vagyis a família testközelből élhette át a borzasztó pillanatokat. A játékos életét megmentették, de a kómában lévő családfenntartó egy pillanatra sem tért magához az elmúlt több mint tizenöt évben…

Ewa asszony rengeteg támogatást kapott: az Oldenburg két gálameccset is szervezett a Bayern München részvételével, a sportvilág lengyel hírességei is segítettek, míg a bokszoló Da riusz Michalczewski tízezer márkát utalt át a gyógykezelésre. A család egy panel lakásból családi házba költözött, de a rehabilitáció továbbra is hatalmas összeget emészt fel.

Jerzy Hawrylewiczhez heti három alkalommal jár rehabilitációs szakember.

„Ha Jerzy egyszer feláll, akkor biztosan lekever nekem egy-két fülest” – tréfálkozott a gyógytornához hasonló feladatokat végző Kazimierz Jablonski.

A futballista állandó felügyeletre szorul, a napi étkeztetését egy gyomorszonda segítségével oldják meg. Korábban ugyanis előfordult, hogy a reszelt répát egy órán át „majszolgatta”, miközben alaposan összekoszolta magát és a szobát. Öt évig logopédus is próbálkozott a sportemberrel, de feladta, mert belátta, munkájának sohasem lesz eredménye…

A család azonban nem adja fel, a szczecini és az oldenburgi közönség korábbi nagy kedvence a lakás „szalonrészében” éli mindennapjait, mintha semmi baja sem lenne. Jerzy Hawrylewicz mindig részt vesz a fontos döntéseknél, és szerettei is gyakran beszélnek hozzá.

Élete végéig kómában lesz, de rokonai az egybehangzó orvosi vélemények ismeretében sem adták fel a reményt, hogy valamikor majd csoda történik, és magához tér öntudatlan állapotából a 49 éves exlabdarúgó.

„Eleinte csak jelet kellene adnia, hogy hall minket, érzi a jelenlétünket. Egyelőre mindössze ennyit várunk. Mindig a remény hal meg utoljára…”– elmélkedett Ewaasszony.

Jerzy Hawrylewicz tragédiája a sportközvélemény mellett a művészek világában is témát szolgáltat, ennek eredményeként már elkészült az életéről szóló film forgatókönyve. Áprilisban kezdődik a „Hawryláról” (a szczecini drukkerek által használt becenév) szóló alkotás forgatása, és 2008 végén mutatják be.