Már a Falco sem hibátlan
Álommeccsnek indult. A közúti baleset miatti húszperces csúszás nemhogy nem zavarta meg a játékosokat, hanem még jobban pörögtek tőle, és ami a legfontosabb, elképesztően pontosan céloztak, miután Hartyáni Zsolt játékvezető végre feldobta a labdát. A negyedik percben már három hármasnál tartott a nem éppen gördülékeny támadójátékáról híres házigazda, ám ekkor még tartotta vele a lépést a Falco. Aztán az első negyed derekán robbantott az addig sem takaréklángon égő Olaj: három perc leforgása alatt tíz pontot vert rá illusztris vendégére. Az addig brillírozó két amerikaihoz a Tisza-parti közönség kellemes meglepetésére a lengyel Miroslaw Lopatka is felnőtt, zengett is a center nevétől a terem, holott ez eddig nem volt jellemző Szolnokon. Mostanáig ugyanis inkább a kritikákból jutott ki a jó mozgású góliátnak, joggal. Erre a rangadóra azonban nagyon megemberelte magát! Állítólag a héten megérkezett a felesége…
A második tíz percben már tartotta a lépést, pontosabban a tizenvalahány pontos távolságot a látogató, amelynek soraiból Lopatkával szöges ellentétben ezúttal senki sem tudott felnőni a feladathoz. Bam Doyne és Andrija Csirics játszott tudásához mérten gyengén, de a többi kulcsember sem remekelt, amire egyedül Kálmán Lászlónak volt mentsége: őt külön kipécézte a piros-fekete B-közép, még egy transzparenst is gyártott a bosszantására. Épp az ő nagy nehezen összegyűlt tizedik pontjával zárkózott fel tíz pontra a harmadik játékrész elején a korábban tizennyolc pontos hátrányba kerülő listavezető, ám itt megrekedt, mert jött Cziczás László erre a kritikus időszakra időzített harmadik és negyedik triplája. A záró felvonásra már a hazaiak keze is egyre többször remegett meg, pedig addig inkább ellenfelükre volt jellemző az idegeskedés. Ekkor már főleg a védekezésre épített a bajnok, miközben itt is, ott is fáradtak a keveset pihenő kulcsemberek, és mindkét oldalon előjöttek a szabálytalankodások: összesen hat játékos állt négy személyi hibával a hajrában. A hajrában, amelyet 14 pontos előnnyel kezdtek meg a szolnokiak, de az utolsó percre a tévedhetetlen kezű litván, Arnas Kazlauskas vezérletével háromra jött fel a szívós Falco. Vagyis még a hosszabbítás lehetősége is felsejlett a hangulatos rangadón, amely mindvégig látványos, izgalmas volt, s az utolsó pillanatig lázban tartotta a népes szurkolósereget. A veretlenségét elveszítő éllovas sorsát a végén a születésnapos Vernard Hollins büntetői pecsételték meg.
