Noha három magyar érdekelt ségű együttes is akad a német élvonalban – a Hannover, a Hertha és a Karlsruhe, sőt Szélesi Zoltán távozásáig a Cottbust szintén ide sorolhattuk –, péntek estig csupán egyetlen olyan mérkőzést játszottak a szezonban, amely két honfitársunk párharcát hozta (augusztusban, a második fordulóban Hajnal Tamás csapata, az újonc KSC 2–1-es vereséget szenvedett a Huszti Szabolcsot hatvanegy percig a soraiban tudó Hannovertől).
A hosszas várakozás újabb „magyar találkozóra” két héttel ezelőtt véget érhetett volna, ám a Hertha középpályása, Dárdai Pál akkor csak a kispadról figyelte, amint társai 1–0-ra legyőzik Huszti Szabolcsékat. Most azonban, Hajnal Tamás alakulata ellen már nem volt tétlenségre kárhoztatva a fővárosiak labdarúgója: Lucien Favre vezetőedző végül (némiképp kényszerűségből) úgy döntött, hogy a brazil válogatott Mineiro helyett a zsinórban három bajnokin kimaradó magyar labdarúgó kap lehetőséget.
A berlini középpályás meghálálta a bizalmat: sokat mozgott, a védekezésből mindig, a támadásokból pedig gyakran kivette a részét. Bár az összecsapás előtt úgy nyilatkozott, nem idegeskedik, ha a kispadra ültetik, az azért szemet szúrt: mindent megtesz, hogy bizonyítsa, helye van a csapatban.
Ezzel szemben Hajnal Tamás sokáig csak önmaga árnyéka volt, gyaníthatóan azért, mert még érezte az Eb-címvédő Görögország elleni, két nappal korábbi válogatott mérkőzést.
Nem sejthettük, hogy a karmester később főszereplővé lép elő.
Hiába dolgozott ki a Karlsruhe több helyzetet, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a vendégek szereztek vezetést. És bár a fővárosiak ötszázadik idegenbeli Bundesliga-találatuknak örülhettek a szerb Marko Pantelics révén, lefagyott a mosoly az arcukról, amikor Hajnal Tamás az 56. percben egyenlített – megszerezve ezzel negyedik gólját a bajnokságban. Később már sem őt, sem pedig csapatát nem tudta feltartóztatni a Hertha.
Úgy tűnik, a 4–0-s brémai vereség után újból lendületbe jött a Karlsruhe.