Nem tudtuk pótolni a hiányzókat

Hogy érzi magát?Hogy érzi magát?

Nem túl jól – vallotta be Várhidi Péter, de más szavakkal. A szó szerinti idézetet a nyomdafesték nem tűri... – A szombati sajnos nem a mi napunk volt.

Miért nem?

Rengeteg oka van. Nagy gond, hogy több labdarúgó nem játszik rendszeresen a klubjában. Az egyik játékos száz-, a másik hetven-, a harmadik csak ötvenszázalékos állapotban van, így pedig a meccs elején tizenöt-húsz percre van szükségünk, hogy a futballisták azonos szintre kerüljenek, és csapatként tudjunk játszani. Emiatt a mérkőzések elején korábban is mindig az ellenfél volt a jobb, ám eddig vagy megúsztuk ezt a periódust, vagy Fülöp Márton védett bravúrral. Most azonban két lövésből két gólt kaptunk.

Mi volt a legnagyobb gond?

Juhász Roland és Vass Ádám személyében két olyan poszton vesztettünk játékost, ahol nem tudtuk megoldani a pótlást. Vass Ádám ugyan nagyon fiatal, de egy meccsen szerez harminc labdát és ötvenszer ütközik az ellenéllel. Most a pálya középső részén egyszer sem kényszerítettük párharcra az ellenfelet, hagytuk, hogy átszaladjon rajtunk. Juhász Roland a védelmünk legrutinosabb, meghatározó egyénisége, kiesése enyhén szólva is meglátszott a játékon.

Nem lehet, hogy az esélyesség nyomasztotta a csapatot?

A sikerek idején is elmondtam, most megismétlem: ez alakulóban lévő együttes, amely jobb lehet, mint az elmúlt húsz esztendő bármelyik magyar válogatottja.