Nem lehet megunni
Meg lehet valaha is unni a brazilokat, ha futballról van szó?
És ha „csak” a kistestvérnek hívott futsalról?
Néhány héten belül harmadszor találkozik a világ legjobbjával a magyar futsalválogatott, s a fenti kérdés akkor is bornírtul hangzik, ha az első két előadás kapcsán rögzítjük: a parketten is zseniális dél-amerikaiak októberben a Világkupa elődöntőjében és szombat este a debreceni Főnix Csarnokban is 5–2-re győztek Kozma Mihály szövetségi kapitány együttese ellen.
Akik bármilyen ok miatt nem jutottak el sem Brazíliába, sem Debrecenbe, hétfőn a fővárosban kárpótolhatják magukat: Paulo César de Oliveira „ötös fogatát” 19 órától a káposztásmegyeri Jégés Rendezvénycentrumban (Homoktövis utca 1.) próbálja megzabolázni a magyar válogatott.
Ez akkor sem ígérkezik – a hétfő dacára – hétköznapi mutatványnak, ha a szambaiskola legkáprázatosabb technikájú növendéke, Falcao nem gálázik Budapesten. A beszédes nevű, a Real Madridot kikosarazó, jó néhány favella felvirágoztatására elegendő pénzért otthon futsalozó „uralkodó” nélkül sem mindennapi társaság a sárga mezeseké: a parkettre lépő vendégművészek zöme – profiként – Spanyolországból utalja haza az apanázst.
A szombat esti debreceni műsorból kiindulva: véletlenül sem érdemtelenül.
De erről nyilván a budapesti publikumot is sikerül majd meggyőzniük.
