„Nem az én napom volt”

Tizenkettedik válogatottbeli mérkőzését aligha sorolja majd a tucatmeccsek közé: Tőzsér Dániel a 38. percig volt tagja a Moldovában 3–0-s pofonba beleszaladó együttesnek.

Hol érezte kínosabban magát, lecseréléséig a gyepen vagy azt követően a kispadon?

Egyik helyen rosszabb volt, mint a másikon – felelte az AEK Athén légiósa. – Amíg pályán voltam, ellenfelünk kétgólos előnyt szerzett, de a helyzet sajnos később sem lett jobb.

Akadt már rá példa, hogy az első félidőben lehívták?

Még nem.

Jogos volt a cseréje?

Benne volt a pakliban. Várhidi Péter próbálta stabilabbá tenni a védelmet és a középpályát, és ugyan nem voltam boldog, amikor jelezték, hogy le kell mennem, a kapitány döntését abban a pillanatban is maximálisan tiszteletben tartottam. Hiába, az ember nem járhat mindig az élet napos oldalán, el kell ismernem, kettőezer-hét november tizenhetedike nem az én napom volt.

Ha ezt netán elfeledné, lapozza fel a meccstudósításokat…

Ha a kritikákra gondol, azt kell mondjam, felháborító, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak.

Idézném a Nemzeti Sport bírálatát: „Tőzsér Dániel támadásban pontatlan, védekezésben nem elég agresszív.”

Nem ezzel van a bajom, illetve bajunk, hiszen csapattársaim nevében is beszélhetek. A gond sokkal inkább az, hogy néhányan túllépik a határt. Félre ne értsen, a jogos kritikát elfogadjuk, de az már igenis bántja az önérzetünket, ha valakiről olyanokat írnak, hogy majmot csináltak belőle, vagy azért kap jobb osztályzatot, mert szabadidejét feláldozva elutazott a csapattal… Fájdalom, Magyarországon úgy működik ez, hogy aki az egyik nap az egekig magasztal, legközelebb már a földbe tapos. Amikor megvertük Olaszországot, Boszniát, Lengyelországot vagy éppen Máltát – szerencsére sikerekből sem volt hiány –, azt harsogta mindenki, hogy csodát tettünk, bezzeg most, a chisinaui kudarc után arról cikkeznek: leszerepelt a magyar válogatott. Na, azért is kapok majd hideget-meleget, hogy ezt elmondtam…

Ha dicséretre vágyik, futballozzon jól!

Elhiheti, hogy azon vagyok. Kitűztük a célt magunk elé, azt szeretnénk elérni, de ehhez elengedhetetlen az újságírók és a szurkolók segítsége. Bár a drukkerek talán jobban bíznak bennünk: amikor elindultunk a hétfő esti edzésre, egy bácsi arra biztatott minket, hogy verjük meg a görögöket, holott be is inthetett volna nekünk…

Ezen ne múljon: hajrá, magyarok! Reménykedik a győzelemben?

Muszáj jóvátenni, amit szombat este műveltünk. Igaz, nem egyszerű a ránk váró feladat, hiszen Európa egyik legjobb válogatottjával találk ozunk, de úgy kell játszanunk, hogy a végén emelt fővel jöhessünk le a pályáról. Szerencsés esetben a döntetlennel is felkerülhetünk a csoport negyedik helyére, ám a kezdés előtt semmiképp sem elégednék meg egy ponttal. Mint mindig, ezúttal is nyerni akarunk.

Kezdő lesz?

Szerda estig kiderül.