„Csendet kérünk! A zseni dolgozik!”

Valljuk be, David Ferrer nem bírta sokáig.

A spanyol, aki az előző fordulókban Rafael Nadaltól Novak Djokovicsig mindenkit agyonvert, akit lehetett, két játékon keresztül Roger Federer ellen is fantasztikusan teniszezett a sanghaji ATP Mesterek Kupája fináléjában – de csak addig.

Pedig úgy tűnt, parádés meccs lesz: Ferrernél nincs jobb fogadójátékos a mezőnyben, Federernél pedig semmilyen tekintetben nincs jobb. Ennek megfelelően a spanyol remekül lőtte vissza a világelső szerváit – már amelyikbe bele tudott kapni –, és kézzel-lábbal rengeteget dolgozva gyilkos alapvonalütéseket küldött át a világelső térfelére. Persze Federer sem maradt adósa, ráadásul ő is nagyon pontosan teniszezett, így két játékon keresztül csak úgy sorjáztak a csodálatos labdamenetek. A második gémben Ferrer még bréklabdához is jutott, de ezzel sikerült kihúznia a gyufát a világelsőnél.

Federer ugyanis előbb megmentette saját adogatójátékát, majd letolta a spanyolt a pályáról, ami annyira nem volt Ferrer ínyére, ráadásul az elszalasztott bréklehetőség mintha a kedvét is elvette volna: egyik hibát a másik után követte el. Federer a következő 19 labdamenetből 18-at nyert meg, legközelebb 5:1-es vezetésnél hagyott egy kis levegőt ellenfelének, de így is 6:2-vel lett övé az első szett.

A másodikra Ferrer megemberelte magát, de ezzel is csak késleltetni tudta az elkerülhetetlent. Hiába kísérelt meg bármit, a kulcspillanatokban mindig volt a világelső tarsolyában egy utánozhatatlan keresztütés vagy egy bivalyerős egyenes, amellyel a spanyol – ahogy a világon más sem – nem tudott mit kezdeni. Ferrer végül 3:3 után veszítette el az adogatójátékát (ehhez elég volt kétszer egymás után a hálóba tennie egy-egy könnyű labdát), innen pedig már nem volt visszaút: a spanyol erőlködött, harcolt továbbra is, és helyenként méltó ellenfele is volt Federernek, de ezzel nem érdemelt ki többet, mint hogy két szettlabdát még háríthatott, mielőtt 6:3-ra elveszítette volna a második játszmát. A lelátóról többek között az igen találó feliratú, „Csendet kérünk!

A zseni dolgozik!” molinóval buzdított Federer fölényéről legyen elég egyetlen riasztó adat: ebben a felvonásban minden sikeres első szervája után övé lett a pont…

A harmadik játszma (merthogy a Mesterek Kupája fináléja, ellentétben a mezei versenyekkel, három nyert szettig megy) elején még felcsillant a remény arra, hogy nem lesz teljesen egyoldalú a találkozó, ám amíg két-három rontás Ferrernél korábban teljes rövidzárlatot okozott, Federer csak megvonta a vállát, bevágott néhány alig fogadható első szervát, és ezzel el is hessegette a problémát – három bréklabdát is hárított így. Amikor pedig 2:1-nél ő vehette el Ferrer adogatását, a spanyol kissé bátortalanul ütött meg egy röptét, és a pálya másik sarkából egy expresszvonat sebességével érkező világelső futtából el is ütött mellette.

Innentől már csak az volt a kérdés, a svájci meddig akar még teniszezni: nemcsak a saját szerváit hozta, de továbbra is gyilkos erővel támadta Ferrert, aki egyébként minden dicséretet megérdemel, épp csak a csúcsformában teniszező világelső ellen nem lehetett esélye. Federer 6:2-re nyerte meg a harmadik szettet is (a meccslabdát parádés tenyeres keresztütéssel vágta be), és öt év alatt negyedik Mesterek Kupája-elsőségét szerezte.