A németek segíthetnek

A szakadó hó ellenére legalább ötszáz magyar szurkoló vállalkozott arra, hogy megtegye a Veszprémtől Celjéig tartó keserves utat. Pedig ebbe a városba egyébként szívesen jönnek a veszprémiek, akárcsak hozzájuk a celjeiek, hiszen két évtizedes sportbarátság köti össze a klubokat. Ezt emelte ki a BLcsata előtt a Celje két elöljárója, Andrej Susteric és a magyar anyanyelvű Mile Zupancic (a hajdani Jugoszláv Kézilabdaszövetség elnöke). Mindketten nagyon bíztak a Celje sikerében, de azt mondták, nem biztos, hogy a gárda lelkileg gond nélkül átvészelte a hét elején történt edzőváltást. A Celje izlandi veresége után leváltották az egy éve kinevezett Kasim Kamenicát, helyére Slavko Ivezic ült.

„Talán már korábban meg kellett volna hoznunk ezt a döntést, hogy a csapatot mentálisan ne a legfontosabb mérkőzés előtt viselje meg az edzőcsere” – vélekedett Andrej Susteric, a Celje ügyvezető elnöke.

A veszprémiek az edzőcseréről éppen ellenkezőleg vélekedtek. Mocsai Lajos például arról beszélt, hogy szerinte biztosan meg akarják mutatni a hazai játékosok, hogy új mesterük vezetésével többre képesek. Ivezicről tudni kell, hogy 1975 és 1986 között a Celje játékosa volt, majd két éven át (1986-tól 1988-ig) edzette a gárdát, az utóbbi hat évben pedig sportigazgatóként dolgozott. A szlovén válogatott szövetségi kapitánya volt 1996-ban, 1997-ben és 2005-ben.

A bemelegítéskor kiderült, hogy a lábsérüléssel bajlódó játékosok, a Celjében Gorazd Skof, a Veszprémben pedig Pérez Carlos vállalhatják a játékot. Mocsai mester azt kérte a fiúktól, hogy az egysoros és a nyitott védekezést is alkalmazzák, támadásban pedig bátran vállalják az ütközést a kilenc méterre kihúzódó szlovén védőkkel.

A kisebb népünnepéllyel felérő bemutatás és felvezető műsor után a Veszprém kezdte a játékot, méghozzá bátran és okosan (1–2). Pedig nehéz dolga volt, hiszen a Celje nem csupán erőszakosan, hanem olykor kegyetlenül védekezett. Ezzel szemben tehetetlen volt az MKB, amely a gyors lerohanásokat sem tudta megakadályozni (8–4). A vendégek támadásban kapkodtak, nem tudtak elszakadni védőiktől, és elvállalták a kikényszerített lövéseket.

Amikor hatékonyabbá, erőszakosabbá vált a Veszprém védekezése, a szerzett labdákkal Iváncsik Tamás megiramodott (10–10). Ugyanezt a receptet alkalmazta a Celje is, amely gyakran élvezte a játékot „csonttörésig” engedő dán bíró szimpátiáját. Bravúrosan védett Skof, ezért kimaradt több MKB-ziccer.

A veszprémiek támadásban Ilyés Ferenc helyére Eklemovics Nikolát, Marko Vujin helyére pedig Zsarko Markovicsot állították, majd 17–17nél Pérez is pályára lépett. Az elügyetlenkedett támadásokat kíméletlenül megbüntették a hazaiak, akiknek Perics törte a legtöbb borsot az orruk alá. Az első félidőben még szerényebb teljesítményt nyújtó szerb kapus a második játékrészben megmutatta, hogy miért világklasszis, és döntő érdemeket szerzett abban, hogy együttese fordított (18–20). A találkozónak ebben a szakaszában összeállt a Veszprém védekezése, valamint támadásait is okos, látványos gólokkal zárta. Jevgenyij Lusnyikov a védelem oszlopa volt, és sokat segített neki Ilyés, Gál és a támadásban is ragyogóan játszó Zsarko Sesum. A hazaiaknál Miladin Kozlina csillogott, majd David Spiler játszotta át rendre a veszprémi védőfalat (24–20). A fantasztikus iramú, rettentően izgalmas, de mégsem sportszerűtlen csatát Mocsai Lajos időkérése szakította meg, de úgy tetszett, ekkor már elment a Veszprém hajója. A meccs egyetlen hétméteresét az 55. percben ítélték a bírók: Iváncsik Tamás belőtte (24–21). A végjáték kimaradó veszprémi helyzetekkel kezdődött, és 27–22-nél már felállva ünnepelt a helyi közönség. A csoda elmaradt, a Veszprém mégis bizakodhat, mert ha nyer Reykjavíkban, a Gummersbach pedig győz Celjében, akkor továbbjut csoportjából. Ha nem, a KEK-nyolcaddöntőben folytathatja.