Többen és többféleképpen megszólaltak már Kovács Ágnes ügyében. Vannak, akik azt mondják, hogy a versenyző egyértelműen doppingvétségnek minősülő cselekedetet követett el, és vannak olyanok, akik szerint az olimpiai bajnok nem hibázott, így aztán nem kell attól tartani, hogy kétéves eltiltás vár rá. Annál is inkább, mert ő végig együttműködött a doppingellenőrökkel, nem bújt el, végig készséges volt, sőt az „ügy” kirobbanásakor soron kívüli vizsgálatnak vetette alá magát. Még akkor is, ha tudta, ennek eredménye nem használható fel a korábbi, hivatalosan „mintavételt megtagadó” eljárás során.
És persze vannak olyanok, akik tanácstalanok. Vélhetően ők vannak többségben... Már csak azért is, mert hasonló eset hazánkban még nemigen történt, az úszószövetség berkein belül pedig egészen biztosan nem.
Jelenleg egyetlen biztos pont van az ügyben, mégpedig az, hogy a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) fegyelmi bizottsága csütörtökön fél tizenkettőtől tárgyalja Kovács Ágnes ügyét.
Nem titok, hogy a MÚSZ elnöksége szerette volna minél hamarabb napirendre tűzni az ügyet, ám a szabályok értelmében a Magyar Antidopping Csoport (MACS) jelentését meg kellett küldeni a fegyelmi bizottság tagjainak, és a bizottság csak a jelentés kézhezvételét követő három munkanap után hívható össze.
Csütörtökön tehát összeül a háromtagú bizottság, és az eset valamennyi körülményének figyelembevételével meghozza döntését. Ezt a MÚSZ elnökségének terjeszti majd elő, amely várhatóan jóváhagyja a döntést. Ha azonban nem ért vele egyet, vagy úgy gondolja, hogy az ügyet még jobban ki kell vizsgálni, akkor az elnökség újabb tárgyalást kérhet.
És persze előfordulhat az is, hogy az elsőfokú döntés ellen fellebbezést nyújtanak be, ebben az esetben az elnökségi tagokból kijelölt öttagú testület jár el másodfokú szervként.
Amikor megszületik a jogerős döntés, akkor a MÚSZ azt köteles megküldeni a Nemzetközi Úszószövetségnek (FINA), az Európai Úszószövetségnek (LEN), a Nemzetközi Doppingellenes Központnak, a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnak, a Magyar Olimpiai Bizottságnak és a sport-szakállamtitkárságnak.
Mindenképpen érdekes fordulat, hogy az eljárást tulajdonképpen kezdeményező MACS-ot még csak értesíteni sem kell a döntésről.
A FINA és a LEN a döntésre természetesen reagálhat, és amennyiben nem értenek egyet vele, a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordulhat mindkét szervezet. Az ügy azonban még itt sem feltétlenül ér véget, hiszen a bírósági döntést mind a FINA, mind a LEN megtámadhatja.
Hosszú eljárás várhat tehát Kovács Ágnesre, ki tudja, milyen végeredménnyel. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok pillanatnyilag egyet tehet: a hivatalos szervek előtt újra és újra elmondhatja, mi történt azon az október végi reggelen a Kőér utcai uszodában.
Nyilván százszor és ezerszer felidézte azóta a néhány nappal ezelőtt történteket. Azt a napot, amely akár az év egyik legboldogabb napja is lehetett volna számára, hiszen nem mindenkit ér az a megtiszteltetés, hogy UNICEF-nagykövet lehet. Ám az a nap végül nem az év, hanem egész sportpályafutása legborzasztóbb napjává változott.
