Ellenállás minden fronton

Különböző fórumokon többször jelezték már az angol elitklubok vezetői: nem értenek egyet a januárban UEFA-elnökké választott Michel Platini reformterveivel, és nem engedik meg, hogy a francia sportvezető – a nemzeti kupagyőzteseket támogatandó – megritkítsa a nagy futballnemzetek csapatainak számát a Bajnokok Ligájában.

A szigetországi együttesek játékosai most – szándékukon kívül – felsorakoztak szaporán érvelő vezéreik mögött, és tettekkel adtak nyomatékot a szavaknak. Két hete az Arsenal 7–0-ra verte meg a cseh Slavia Prahát, a Liverpool pedig kedd este a török Besiktast küldte haza 8–0-val. Gondoljunk bele, mi lenne akkor, ha a mezőnybe még beömlesztenének néhány olyan együttest, amely az idei szezonban a „nagy testvér talpára ragadt rágóguminak” tartott UEFA-kupában vitézkedik, abban a sorozatban, amelynek találkozói szemlátomást gyengébb iramúak, mint a BL-meccsek. Jönnének a még nagyobb kiütések, évről évre írhatnánk felül az ezt dokumentáló rekordlistákat.

Jogos lehet a reakció: mi ezzel a probléma, elvégre sok gólnak tapsolhatnak a szurkolók, és a „nagy durranásokat” a média is el tudja adni az olvasóknak.

Rövid távon igen. Hosszú távon azonban a nagy különbségű győzelmek ártanak a sorozatnak, mert a mérkőzések éppen azt az értéküket veszítik el, amely a legfontosabb: a bizonytalan kimenetet. A semleges szurkolók kevésbé figyelnének oda a sorozatra, hamarosan pedig a manapság irdatlan összegeket utaló hirdetők és televíziók érdeklődése is lankadna a kupa iránt. Dióhéjban: be lehetne zárni az eddig remekül jövedelmező boltot. Eddig a potentátok érvei leperegtek a konok Michel Platiniről, aki kitartott elképzelései mellett, és a társadalmi igazságosság mellett tette le a voksát a pénzzel szemben. Nagy kérdés: vajon korábbi munkahelyén, a futballpályán történtek mennyire hatják meg a vezért?