javulni. Az edzés során végig egyedül mentem, mert ha a versenyen az élre állok, akkor is ez történik majd, ezért gyakorlom.” Talmácsi elképesztő! Egyszerűen nincsenek kétségei. Igaz, ő érzi, hogy mennyi van még benne. Azt mondja, nem lepődne meg, ha a szombati időmérésen a pályacsúcs is veszélybe kerülne – pedig attól egyelőre Faubel is több mint négy tizedmásodpercre van. Talmácsi kiemeli még, hogy remek ritmusban motorozott, és ami még fontosabb, jó néhány gyors köre volt, nem pedig egy vagy kettő. Ez biztató a verseny szempontjából. Egyikünk sem – talán még maga a pilóta sem – bánná, ha már ott tartanánk. Ami a kategória másik magyar résztvevőjét, a szabadkártyával versenyző Győrfi Alent illeti, ő a 37. helyről várja a folytatást – de megfutotta a limitet, és újoncként, pláne egy olyan motorral, amilyennel ő versenyez, már ez is kisebb csodának számít. Ha a különbséget akarnánk érzékeltetni az ő gépe és Talmácsié között, azt mondhatnánk: olyan, mintha egy Trabantot indítanánk egy Ferrari ellen. Győrfi azonban küzd derekasan, hiszen nem túl sok lehetőség adódik az ember életében, amit arra használhat, hogy felfigyeljenek rá. No és a Talmácsira irányuló reflektorfényből talán neki is jut egy kicsi ezen a hét végén…