Egyrészt örül az ember, sőt már-már ujjong, a székből felpattanva a levegőbe csap, hogy húsz év után legyőztük a világranglista 16. helyén álló lengyeleket. Másrészt bosszankodik az U21-es válogatott fehéroroszoktól elszenvedett veresége miatt.
Előbbi barátságos találkozó volt, utóbbi tétre menő, roppant fontos 90 perc. Van-e jó, megfontolt döntés ilyenkor? Van-e tökéletes megoldás, amikor az Üllői úti találkozón a továbbjutás, Lódzban pedig a jövő építése és a csapat összekovácsolása a tét?
Mert bizony nem kell hozzá pro licences tanfolyam, hogy az ember megállapítsa, ha Dzsudzsák Balázs, Vass Ádám, Filkor Attila, Feczesin Róbert vagy Priskin Tamás kedd este Róth Antal együttesében kap helyet, talán minden másként alakult volna. Lehet, hogy nem a válogatott mellett dolgozó biztonsági szolgálatot, hanem az utánpótlás-válogatottat kellett volna megerősíteni, és akkor még mindig vezetné csoportját az U21-es csapat. A mi nagy-nagy büszkeségünkre.
A hét végén az U19-es válogatott is bravúrosan szerepelt, minden ellenfelét legyőzte – és mi, magyarok, három különböző válogatottunk sikere után itt állnánk kellőképpen belelkesedve. A kapitány, sőt a munkáját segítő szakmai csapat felelőssége ez. Hogy kit, mikor, hol és melyik csapatban szerepeltet. Beleszólni ebbe aligha szabad. A
szurkoló legfeljebb bosszankodhatott kedden az Üllői úti stadion lelátóján az elszalasztott nagy lehetőség láttán, hogy ez szerda estére megváltozzon, és lelkesedésbe csapjon át. Mert bizony Vass Ádám, Dzsudzsák Balázs és a csereként beálló Priskin Tamás Lódzban szintén fontos szerepet játszott a szívet-lelket melengető bravúrgyőzelemben. A lengyelek legyőzése után van-e bárki, aki számon kérheti Várhidi Péteren, miért saját együttesére koncentrál, és miért ragaszkodik az őszi sikercsapathoz?
Talán csak egy ember teheti ezt meg: Róth Antal, az U21-es kapitány.
SINKOVICS GÁBOR
Legfrissebb hírek
