A 118-as szoba titkai

Ha keserű, de dupla cukorral és némi tejszínnel megbolondítva még éppen fogyasztható kávét innának aprópénzért, úgy az Eszperantó téri közért automatáját javasoljuk. A Tata és vonzáskörzetének üzleti szempontból a legkevésbé frekventált helyén lévő élelmiszerboltnak az olcsó koffeinadagon túl az újságírók számára az a nagy előnye, hogy alig néhány sarokra van a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Északnyugat-magyarországi Általános Olimpiai Központjától, közismertebb nevén a tatai edzőtábortól, ahol szerdán afféle válságértekezletet tartott a Magyar Kajak-Kenu Szövetség. Nem ártott tehát a frissesség.

Baráth Etele, az MKKSZ elnöke Petrovics Kálmánt, a Démász-Szeged első emberét és Vécsi Viktort, a klub edzőjét is a tárgyalásra várta, de az ügy két legfontosabb szereplője kétségkívül Fábiánné Rozsnyói Katalin és Janics Natasa volt. A köztük immár több hónapja húzódó ellentétek feloldása elengedhetetlen feltételnek tűnt ahhoz, hogy Pekingben egy hajóban evezhessen a Kovács Katalin, Janics Natasa

kettős. Kati néni és Janics – egymáshoz nem túl közeli – álláspontja azonban jól ismert ebben a kérdésben. Ilyenformán pedig indulatoktól sem mentes délutánra számíthattak Tatán a résztvevők és a nem várt, de természetesen megjelenő riporterek.

Noha a békítő show-t délután fél hatra hirdették meg, Baráth Etele és Fábiánné Rozsnyói Katalin már egy órával korábban leült tárgyalni az edzőközpont főépületének első emeletén. A szövetség első embere azért „köszöntésként” odaszúrt egy megjegyzést a recepción várakozó újságíróknak („Megmondtuk, hogy ez intim találkozó, semmi szükség magukra...”), aztán Kati néni társaságában felballagott az emeletre, és eltűntek a 118as számú ajtó mögött.

17.12 órakor a recepcióst egy „Szia, Zsolti!” köszönéssel üdvözölve, napszemüvegben, rókaszőrrel díszített kiskabátban és Cameron Diazt idéző hajjal belépett a főbejáraton Janics Natasa; a háta mögött Petrovics Kálmánnal és Vécsi Viktorral. Magabiztosságáról lépte, jókedvéről mosolya árulkodott. Pedig az első emeleten nem más várt rá, mint korábbi edzője, a vele szemben álló Fábiánné Rozsnyói Katalin. Legalábbis ez volt a terv, ám Kati néni nem jelent meg a találkozón.

Mindvégig a 118-as szoba ajtaja mögött maradt.

Baráth Etele hiába kérte, ő hajthatatlan volt, és tartotta magát ahhoz, hogy továbbra sem ül egy asztalhoz a Szegedről több száz kilométert autózó Janics Natasával.

Így aztán a tanácsteremben Kati néni nélkül egyeztetett a feltételekről Baráth Etele, Petrovics Kálmán, Vécsi Viktor, Janics Natasa és az időközben betoppanó Ganczer Gábor, a szövetség sajtófőnöke. Nagy kérdés volt, mire jutnak így az érintettek, mindenesetre Janics Natasa a páros érdekében nyitottnak tűnt a kompromisszumra. De ekkor még nem volt egyértelmű, vajon az elnöknek sikerült-e valamennyire „megpuhítania” Fábiánné Rozsnyói Katalint.

Kevés ásványvíz fogyott a háromnegyed órás megbeszélésen, bár mindenkinek volt mondanivalója. Baráth Etelének volt a legnehezebb dolga, mert nem elég, hogy továbbra sem örült az újságíróknak, saját véleményén kívül Kati néni álláspontját is tolmácsolnia kellett. Negyed hét után két perccel aztán kinyílt az ajtó, és látható megkönnyebbüléssel sétált ki rajta a többiek által udvariasan előreengedett Janics Natasa. Edzőjével és főnökével együtt nem sokkal később máris autóba pattant, és azzal a tudattal utazott haza Szegedre, hogy a történet hosszú hónapok után végre nyugvópontra jutott. Valamelyest. Merthogy a kézfogás Kati nénivel elmaradt, de immár nincs akadálya annak, hogy ismét egy hajóba üljön Kovács Katalin és Janics Natasa.

Tatáról jelentjük tehát: a személyes ellentétek megmaradtak, de a szakma előtérbe került. Ezután mindenki döntse el maga, elásták-e a csatabárdot, vagy sem.