Amire senki sem számított

A szezon előtt sokan azt vélelmezték, hogy a története második másodosztályú idényére készülő Ferencvárosnak könnyű dolga lesz a Nyíregyháza feljutása után meggyengült mezőnyben. A szakemberek úgy gondolták, a Nyugati csoportban több a feljutásra az FTC-vel azonos eséllyel pályázó csapat (ez a megállapítás persze azóta is érvényes), ezért tűnt az Üllői útiak számára kecsegtetőnek, hogy továbbra is a Keleti csoporthoz tartoznak. Igaz, a zöld-fehérek, tanulva korábbi pökhendiségükből (a 2006–2007-es idény előtt százszázalékos teljesítményt ígértek, aztán szégyenszemre mégis a Nyíregyháza jutott az élvonalba), immár visszafogottabban fogalmazták meg céljaikat, de a feljutás kiharcolása természetesen most is alapvető feladatnak számított.

Az még hagyján, hogy a Ferencváros Csank János irányításával botrányosan szerepelt az eddigi tíz fordulóban, de még azzal a ,,kellemetlenséggel” is szembesülnie kell a csapatnak, hogy történetesen akad két olyan együttes, amely motivációban egyáltalán nem marad el tőle, sőt...

A Keleti csoportot pontazonossággal a Kecskemét és a Szolnok vezeti, tőlük immár nyolc ponttal lemaradva csak a hetedik helyen áll a Ferencváros. A vezetőedző Csank János fogalmazott úgy a bajnokság előtt, hogy az ősszel nem lesznek ledolgozhatatlan hátrányban a riválisokhoz képest. A kérdés csak az: a jelenlegi nyolcpontos differencia melyik kategóriába tartozik? Az eddig látottakból nem nehéz arra a megállapításra jutni: a Ferencváros jelenlegi állapotában képtelen arra, hogy felzárkózzon az éllovasokhoz. Főként úgy, hogy a Kecskemét és a Szolnok is olyan teljesítményt nyújtott mostanáig a bajnokságban, amilyenre kevesen számítottak. Egyebek mellett pszichés okokkal magyarázza Csank János a Fradi gyenge szereplését. A szakember ugyanakkor gyakorta hangsúlyozza azt is (amit egyébként mindenki észrevett már, aki látott az ősszel FTC-mecscset), hogy meghatározó, korábbi válogatott játékosok követnek el sorozatosan súlyos, elemi hibákat. A Ferencváros játékából hiányzik a gyorsaság, a pontosság és a stabilitás, ráadásul motivációs problémák is érezhetők. A KTE ellenben a szombati, FTC elleni kiütéses győzelmével végződő meccsén is igazolta, hogy pillanatnyilag mindent tekintetben a Fradi előtt jár. Ugyanez elmondható a Szolnokról is, amely nemrég 2–2-es döntetlent ért el az Üllői úton. Vígh Tibor gárdája masszív együttes, amely az egyéni képességekben talán elmarad a KTE-től (a keretben az öt profi státusú játékoson kívül mindenki tanul vagy dolgozik a futball mellett), de éppen a csapat egységének köszönhetően tartja a lépést riválisával, és előzi meg pontokkal az FTC-t. Szolnokon és Kecskeméten amúgy nem nagyon esnének kétségbe, ha nem sikerülne a feljutás, de az Üllői úton ennek beláthatatlan következményei lehetnek…