Összepakolt, de maradt

Félre ne értsen, de… van barátnője?Félre ne értsen, de… van barátnője?

Van – felelte az U21-es válogatottal a Fehéroroszország elleni keddi Európa-bajnoki selejtezőre készülő középpályás. – Persze tudom, miért kérdezi ezt, igaz, csak az újságokból értesültem róla, hogy a nemrégiben kinevezett vezetőedzőnk, Szabó József gyakorlatilag eltiltotta a nőket a játékosoktól. A szakember szerint a lányok elvonják a figyelmünket a munkától, vagyis a futballtól.

Ennél azért keményebben fogalmazott: „A nők valódi csapást jelentenek a labdarúgásra.”

Ha ő mondja, biztosan így van. Józsi bácsi az edző, tiszteletben kell tartani a véleményét. Engem egyébként nem különösebben érint ez a rendelkezés, hiszen többnyire egyedül vagyok. A kedvesem Magyarországon tanul, csak ritkán tud meglátogatni.

Még mindig a klub központja az otthona?

Szerencsére már nem. Nem mondom, amíg nem szoktam meg a kijevi létet és a magányt, addig hasznos volt, hogy a bázison laktam, de egy idő után bezárva éreztem magam. Immár egy belvárosi lakásban élek, a stadiontól alig öt percre. Ha úgy tartja kedvem, beülök a moziba vagy valamelyik kávézóba a haverokkal, na és igyekszem minél jobban feltérképezni a várost, ugyanis korábban erre sem volt lehetőségem.

A mozijegyet és a pattogatott kukoricát már oroszul, netán ukránul kéri?

Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek már nem kellett oroszul tanulnia az iskolában, így Kijevbe úgy mentem ki, hogy meg sem tudtam szólalni. Most már megértetem magam, egy év alatt csak ragadt rám valami…

Ezenkívül mi haszna volt az elmúlt esztendőnek?

Azt hiszem, erre mondják azt, hogy tanulóévnek jó volt. Az első időszakban gyakorlatilag feljutottam a csúcsra, alighogy megérkeztem Kijevbe, már beállítottak az első csapatba, majd meghívtak a magyar válogatottba. Tizennyolc évesen ezt nem volt könnyű feldolgozni. Ennél csak azt volt nehezebb megemészteni, hogy később a tartalékegyütteshez irányítottak, miközben Várhidi Péter sem számított rám a felnőttválogatottnál. Nem tagadom, akkor mély gödörbe kerültem.

Nem jutott eszébe, hogy jobb lenne összapakolni, és hazatérni, mondjuk, Nyíregyházára?

Nem egyszer, nem kétszer, hanem rengetegszer gondoltam arra, hogy előveszem a bőröndöket, és hozzálátok a csomagoláshoz, ám ennél tovább sosem jutottam. Szerintem hazudik az a légiós, aki azt állítja, hogy a szerződése lejárta előtt egyszer sem akart hazatérni. Hozzáteszem, engem nem a honvágy gyötört leginkább, hanem a bezártság, a mellőzöttség, a sérülésem és a formahanyatlásom.

Nem csoda, hogy felvetődött a kölcsönadása.

Ennek nem volt alapja. Bár olvastam róla, hogy ebben vagy abban a gárdában folytathatom, amikor rákérdeztem erre, azt a választ kaptam: nem azért igazoltak át, hogy megszabaduljanak tőlem. Igaz, megesett az is, hogy én kerestem meg a vezetőket azzal: ha nem számolnak velem, akkor nyugodtan passzoljanak tovább, ám a válasz ugyanaz volt.

Szakértők szerint kedvezőbb lett a helyzete azzal, hogy az önt alig foglalkoztató Anatolij Demjanenkót Szabó József váltotta a kispadon. Örült az edzőcserének?

Miért örültem volna? A hibát sosem Demjanenkóban, hanem magamban kerestem. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy nekem talán jobb lesz így, hiszen Józsi bácsi szorgalmazta a szerződtetésemet, és mindig mellettem állt. Ez természetesen nem jár kiváltságokkal, nem is várhatom el, hogy mostantól helyem legyen a kezdőben, de a lehetőséget megkapom a bizonyításra, és jelenleg ez nekem bőven elég.

A legutóbbi bajnokin negyedórára be is állt.

Ideje volt már, tudniillik ebben az évadban eddig rendre a tartalékok között léptem pályára. Nem ment rosszul a játék, gólokat szereztem, gólpasszokat adtam, de tudja, hogy van ez, nem mindegy, melyik együttesben tűnik ki az ember.

A szerződéséből három esztendő van vissza. Kitölti?

Nem tervezek váltást. A célom az, hogy a téli szünetig hátralevő hét fordulóban bekerüljek a csapatba, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Szeretnék rendszeresen játszani, szeretném megmutatni, mire vagyok képes.

Lehet még önből „magyar Messi”?

– Egyrészt Messi argentin, másrészt maradnék Farkas Balázs. A helyzet azért biztató: bármily furcsán hangzik egy tizenkilenc éves srác szájából, lassan kezdek a régi önmagamra hasonlítani. Még nem vagyok „százas”, de úgy érzem, ismét elindultam felfelé. Most kell nagyon vigyáznom, nehogy megint visszacsússzam.

Abban egyetértünk, hogy a fehéroroszok elleni esetleges győzelem újabb lépés lenne előre?

A siker nem nekem, azaz nem elsősorban nekem fontos, hanem az együttesnek.

Mit tippel, nyernek?

Hogyne nyernénk! Ha tovább akarunk jutni, nincs más választásunk. Ez már-már úgy hangzott, mintha törzstagja lennék Róth Antal csapatának, nem?

Miért, nem az?

A San Marino, valamint a Szerbia elleni selejtező után ez lehet a harmadik fellépésem az U21-es gárdában. Látja, ez is különleges szituáció: előbb voltam felnőtt válogatott, mint utánpótlás… Azonban mese nincs, ezt is fel kell dolgoznom. Akárcsak az elmúlt egy évet. Ha sikerül, akkor, meglátják, hamarosan összeszedem magam.