Szilágyi Áron 17 éves gimnazista a négyszeres olimpiai bajnok orosz Pozdnyakov legyőzésével segítette világbajnoki címhez a magyar kardcsapatot a szentpétervári vívó-világbajnokságon. Az egész ország csodálatát kiváltó tinédzser nem a semmiből robbant be a felnőttmezőnybe: második alkalommal volt nyertese a Mol által létrehozott Új Európa Alapítvány Segíthetek? Tehetségtámogató programjának, amelyet eddig is junior Eb- és vb-érmekkel igazolt.
– A sportág klasszikus számában, férfi kardban minden idők legfiatalabb magyar világbajnoka lettél. Melyek a siker legfontosabb összetevői?
– Nagyon sokat köszönhetek edzőmnek, Gerevich Györgynek, a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár fiának, akitől a világon minden, de minden megtanulható a kardvívásról. A szorgalom sem elhanyagolható: naponta járok be Hévízgyörkről a Vasas vívótermébe, ezenkívül persze szponzori támogatás és némi szerencse is kell a sikerhez.
– Nem nyomaszt, hogy az első felnőttvilágversenyeden szerzett világbajnoki arannyal rendkívül magasra tetted a mércét?
– Csakis a vébé döntőjében éreztem a terhet, első asszóim pocsékul sikerültek, aztán amikor Nébald György szövetségi kapitány a kezdeti botlások ellenére sem cserélt le, szárnyakat kaptam. A felnőttvébén szerzett aranyon kívül büszke vagyok az utánpótlás-küzdelmeken elért eredményeimre, például a tavalyi junior Európa-bajnoki győzelemre is.
– Jövőre érettségizel a Fazekas Mihály Gimnáziumban, és közben a pekingi olimpiára készülsz. Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulást és a sportot?
– Az én életemben a dupla terhelés összeegyeztethető. Két hete Lengyel Balázs betegsége miatt kerültem be a felnőttcsapatba, és úgy hiszem, világbajnokként az együttes tagja maradhatok. Azé a gárdáé, amely nagyon nagy gödörből kecmergett ki: a vébé előtt a kvótaszerzéstől fényévekre, a tizennegyedik helyen álltunk az olimpiai kvalifikációs ranglistán, most harmadikok vagyunk, és igen jó eséllyel pályázunk a pekingi szereplésre.
