Szimpátiatüntetés?

Détári Lajos pénteken mindent megpróbált, hogy levezényelje csapata edzését. Bár erőfeszítései hiábavalóak voltak (nem jutott be a stadionba a zárt vaskapu és a marcona biztonsági őrök miatt), azért kijelentette: szombaton az Újpest ellen a kispadról akarja segíteni együttesét, jelezve, hogy nem hajlandó elismerni szerződése felbontásának jogosságát.

Ám a szakember végül nem ment el a Szusza Ferenc Stadionba. Talán azért, mert nem szeretett volna újabb fejezetet nyitni a soproni futballkomédiában.

Persze a vendégegyüttes tagjainak a legkevésbé sem volt okuk nevetni – inkább sírni, hiszen már az első tíz percben kétgólos hátrányba kerültek, s végül 4–0-s vereséget szenvedtek. Még hízelgő is az eredmény a látogatókra nézve.

Lehet, ha nincsen a hercehurca, akkor is kikapnak a soproniak. Ám ezúttal – főképp az első félidőben – minden összeomlani látszott, amit korábban Détári Lajos felépített. Netán szándékosan, hogy a labdarúgók megmutassák, Döme nélkül csak ennyire futja?

„Nyilván megzavarta a játékosok fejét a huzavona – ismerte el a klub alelnöke, Ambrus András. –A fiúk közel álltak Détári Lajoshoz. Természetes, hogy időre van szükségük, amíg feldolgozzák távozását. Ám profi labdarúgók, kétlem, hogy szándékosan játszottak volna így. Hiábavaló is lenne egy ilyen katasztrofális vereség után magyarázkodni…”

Végh Tibor megbízott edzőként volt kénytelen az oldalvonal mellől végignézni, ahogy a lila-fehérek szétzilálják együttesét. Habár az összecsapás előtt egyeztetett Détári Lajossal, a találkozó után elismerte: a szakmai elképzelésekből vajmi keveset sikerült megvalósítani.

„Érdekes felvetés – tűnődött Végh Tibor, amikor felemlegettük a játékosok (vélt) „szimpátiatüntetését.” – Nehezen tudom elképzelni, hogy a labdarúgók tudatosan szaladnak bele a késbe. Persze elismerem, annyi minden történt, hogy az ember feje nem maradhat tiszta. De ne felejtsük el, hogy az Újpest jobb csapat nálunk, akkor is, ha legerősebb összetételünkben állunk ki. Ám ezúttal nyolc hiányzónk volt.”

Bizony, szegény embert még az ág is húzza.

„Így igaz – helyeselt Pintér Zoltán, a csapat kapitánya, de azt tagadta, hogy összebeszéltek volna társaival a mérkőzés előtt. – Csak felesleges kifogásokkal tudok szolgálni. Úgy mentünk ki a pályára, hogy megmutassuk: történjék bármi, van tartásunk. Sajnos ennyire futotta. Az esetnek persze van emberi oldala is. Mindenkit megviselt Détári Lajos menesztése, hiszen kitűnő kapcsolatban voltunk vele. Minket azonban azért szerződtettek, hogy futballozzunk. Sportemberek vagyunk, az élet megy tovább.”

Az út pedig innen már csak felfelé vezethet…